Skandináv ihletettségű ház a Balatonfelvidéken

Egy révfülöpi ház, melynek nyílászáróit a KAV készítette. Zsuzsi házának építését ráadásul többen zárt facebook csoportban is követhetik. A ház tulajdonosával kivitelezésről, szakemberválasztásról beszélgettünk.  Bár a 21. században elsőre nem gondolnának, hogy erre külön ki kellene térni, de végül azt is érintettük, miként fogadják az építőiparban, ha egy nő fogja egybe az építkezést.

Miért döntöttél úgy, hogy zárt Facebook csoportban megmutatod a házad építésének folyamatát?

Nagyon egyszerű okból kifolyólag: ne kelljen „negyvenszer” elmondani mindenkinek, hogy hogy áll a ház. Ebben a csoportban a barátaim, a családtagjaim vannak, és azok, akik a ház építésében valamilyen módon részt vesznek, és szerették volna látni, hogy halad a projekt.

Miként választottad ki a tervezőket, a szakkivitelezőket? Miért fontos számodra, hogy megrendelőként ennyire szorosan kövesd a ház kivitelezését?

Magamnak építem ezt a házat. Háromszor újítottam fel már lakást magamnak és a családomban is többször építkeztünk már. Nagyon szeretem ezt a folyamatot: kitalálni mi legyen belőle, és utána megvalósítani. Nagyon szép dolgokat lehet így létrehozni. Ennek a háznak a helyén egy pici nyaraló volt, de nagyon rossz állapotban. Kiderült, leginkább bontani érdemes, és egy új házat építeni a helyére. Így született meg az épülő ház gondolata. Nagyon konkrét elképzeléssel kerestem építész tervezőt. 3-4 tervezőtől kértem be árajánlatot, beszélgettem velük, végül a Nanavízió nyert. Emlékszem, március 8-án, nőnapon volt az első beszélgetésünk, online, mert akkor még Covid volt.  A dátumban az a slusszpoén, hogy ők egy női építésziroda. Egyből megvolt az összhang, hiszen hasonló ízlésünk van. A két fő építésztervezőjük Dániában tanult, én pedig nagyon szeretem a dán és skandináv építészetet.

Amikor briefet adtam nekik, hogy milyen designt szeretnék, akkor is az volt a fő vonal, hogy funkcionális és egyszerű legyen. Viszont olyan alaprajzzal, ami bőkezűen bánik a terekkel és a beáramló fénnyel. A második próbálkozásra nagyjából eltalálták, hogyan nézzen ki a ház. Legközelebb már hozták is a fekete kiegészítős, vöröshomokkő borításos, fehér tetős házat, amibe egyből beleszerettem. Nagyon sokat segítettek az anyagok kiválasztásánál is, viszont azt még nem tudtuk, hogy a nappali ablakportálja pontosan miként lesz kivitelezve, ugyanis az egy elég nagy, 9 méter széles és 3,5 méter magas felület. Amikor meglettek a tervvel, elkezdtem generálkivitelezőket keresni. Káli-medence környéki Facebook csoportokban, ismerősöktől kérdeztem, hogy ki tud nekem kivitelezőt ajánlani. Tíz-tizenkét céget kerestem meg és végül a Z-Szabó-Bau lett a nyertes. Nagyon szerettem a profizmusukat. Eszméletlenül részletes és pontos árajánlatot adtak, könnyen lehetett velük beszélgetni és nem volt problémájuk azzal, hogy én egy 30-as nő vagyok. Azért az építőiparban elég gyakori a hétköznapi szexizmus. Ők viszont nagyon korrekten kommunikáltak.

És mi lett végül a nyílászárókkal? Hogy találtál a KAV-ra?

Már elkezdtünk építkezni, amikor jött a nyílászárók kérdése. Az építészek és a kivitelező is ajánlottak nekem két-három nagy ablakos céget, ők azonban nem vállalták el ezeket az ablakokat, mert nem standard méret, ahhoz viszont túl kicsi a projekt, hogy elvállalják extraként. Érződött rajtuk, hogy nem nagyon akarják megoldani a dolgot. Nagyon vicces módon keveredtem a KAV-hoz. Régen Tumblreztünk a barátaimmal és az egyikük emlékezett egy felhasználóra, aki ablakokkal foglalkozik Ausztriában. Írtam neki és ő ajánlotta, hogy vegyem fel a kapcsolatot Csabával a KAV-nál.

Hogy fogadták a projektet?

Mravik Csabi egyből lelkes volt, hogy milyen jó és szép ez a projekt. Kiemelte, ők mennyire szeretik, ha valami egyedi, mert az nekik is kihívás mérnökként. Láttam rajtuk, hogy meg akarják oldani, és szeretik, amit csinálnak. Utána a bemutatóteremben láttam, hogy nagyon jó minőségűek az ablakaik is. Az anyagok és a kommunikáció is hozta azt a minőséget, amit én elvárok. Jártam náluk a gyárban is, megnéztem hogyan csinálják az én nyílászáróimat, nagyon profik. Az meg plusz bónusz, hogy igazából jobbak lettek az ablakok – mire kész lettek, Csabával kb. nyolcszor átbeszéltük -, mint ahogy először meg lettek tervezve. Sokkal funkcionálisabb lett, és tudom, hogy ha napi nyolcvanszor fogom kinyitni ezt a tolóajtót a konyha mellett, akkor az működni fog még 30 év múlva is.

Érintetted, és szerintem izgalmas téma, hogy te nőként csinálod végig ezt a kivitelezési folyamatot… Mik a buktatók ebben?

Amikor fiatalabb voltam, és felújítottam Budapesten, a vállalkozók mindig keresték rajtam a férjemet. Vele akartak beszélni és dönteni. Amikor mondtam nekik, hogy egyrészt nincs férjem, másrészt én fogok dönteni, nem hitték el, hogy tudok. Aztán persze kiderül idővel, hogy nagyon konkrét elképzeléseim vannak és ha partnerként kezelnek és elmondják az a, b, c lehetőséget, egyből meg tudom mondani, hogy mit szeretnék. De nem volt meg egyből az alapvető bizalom. Volt például olyan ablakossal dolgom, amikor 2005 körül újítottam fel egy lakást, akitől egyszerűen nem tudtam nyílászáró árajánlatot kapni. Végül apukámat kellett beküldenem, aki egy60+-os férfi, ő tudott a szintén 60+-os cégvezetővel beszélgetni. Öt perc múlva legjobb barátokként jöttek ki, volt árajánlatom, és még kedvezményt is kaptam. Én annyira ideges voltam… Emlékszem, most a kiválasztásnál konkrét kérdésem volt a kivitelezőnél, hogy szoktak-e alkoholt fogyasztani az építkezésen, illetve az alvállalkozóiknak van-e problémájuk azzal, ha nő a megrendelő.

A kivitelezési folyamatban egyébként szerintem a tervezés a legfontosabb. Több mint fél évig tartott, amíg a Nanavízióval megcsináltuk a terveket, nagyon alaposan benne voltam minden részletben. Úgy éreztem, hogy az egész iroda az én házamon dolgozik, mert hetente egyszer közösen leülnek, és mindenki gondolkodik minden projekten. Ráadásul én laktam is a nyaralóban, így pontosan ismertem a szomszédaim mozgását, az évszakok változását. Nagyon-nagyon tudatosan meg lett tervezve az új ház aszerint, én miként fogom használni, mit szeretnék belőle látni, és hol nem szeretném, hogy belássanak. Mielőtt elkezdtük volna építeni, azelőtt 3-4 hónapot csak ültem a terven, és azon gondolkodtam, biztosan jó lesz-e így. Amin változtatni akartam, azt megmondtam. Így mióta elindult az építkezés, egyszer sem volt, hogy én változtatást kértem volna. Nagyon pontosan tudom, mikor vannak döntési pontok.

Akkor igazából azt lehet mondani, ha az ember tudatosan tervez, és valóban okosan választja ki a szakkivitelezőket, akkor azért ma is teljesíthető időre, menetrend szerint egy ilyen szintű ház építése.

Pontosan. Ráadásul nagyon kedves mindenki. Odaköltöztem az építkezés mellé, sikerült kibérelnem a szomszédok házát. Úgyhogy konkrétan úgy ment az egész kivitelezés, hogyha valamikor azonnali döntést kellett hoznom, csak lesétáltak a kert közepére, beintegettek hozzám az ablakon, és mondták, hogy menjek már át egy kicsit. Nagyon sokszor éltek ezzel a lehetőséggel. Teljesen partnerként kezel mindenki.

S olyan a ház, amilyet elképzeltél?

Abszolút. Úgy érzem, amit erre a telekre, ezzel az építési szabályzattal tervezni lehetett, abból szerintem kihoztuk a legjobbat. Hajaz a hagyományos balatoni építészetre, beleillik a környezetébe, mégis van benne finom eleganciával pár extra megoldás, de nem túl sok, amire még a helyi főépítész is azt mondta, hogy nagyon-nagyon ízléses terv. Nekem ez nagyon fontos volt, mert zavarja a szemem, ha rossz tervet látok, vagy valami el van rontva egy házon. Ezért is ragaszkodtam az egész folyamat során a minőségi anyagokhoz és ahhoz, hogy minden részletre odafigyelve valósuljon meg a kivitelezés.