A függönyfalak több, nagy üvegfelületet kapcsolnak össze – sokszor szinte láthatatlanul – egy struktúrában. Kezdetben ezeket az elemeket is kizárólag a kommunális építési technológiában használták, de a minimál stílus és a loft térhódításával a családi házaknál is megjelentek. Ma már a nyílászárós piac egyik leggyorsabban fejlődő ága, ugyanis ezek a felületek olyan egyedi megoldásokra alkalmasak, melyeknek csak az építtetők és a tervezők fantáziája szabhat határt.
A függönyfalak térelhatároló héjszerkezetek, melyeket az épület teherhordó szerkezeteire – födémekre, homlokzatra – rögzítenek, s azok síkja előtt helyezkednek el. Általában nagy, előregyártott elemekből állnak, ennek köszönhetően megjelenésük reprezentatív, üvegház jellegű hatás érhető el velük. A függönyfalaknál a kulcsszó a maximális transzparencia, ugyanis ma már a gyártók arra törekednek, hogy az üvegfelületek kapcsolatát, ahol csak lehetséges, szinte láthatatlan rögzítéssel oldják meg. Ahogy az alumínium nyílászárók más termékköre, a függönyfalak is először a kommunális építési technológiában jelentek meg, leginkább nagyobb irodaházak jellemző elemei voltak. Azonban ma már a családi házaknál is előszeretettel használják őket, ugyanis a szint-magas üvegfalaknál vannak olyan építési szituációk, amikor csak kívülről üvegezett, homlokzati burkolatként funkcionáló megoldásokat lehet alkalmazni. A függönyfalak építészeti megjelenése sokkal filigránabb a hagyományos ajtóknál vagy tolóajtó rendszereknél, hiszen 35-80 mm-es bordavázzal óriási, akár darabonként 1000 kg-os üvegtáblák is építhetők egymás fölé, vagy mellé akár térben is.
Függönyfalnak nevezünk minden olyan áttetsző raszteres nyílászáró homlokzatburkolatot, amelyet kívülről üvegeznek. A homlokzatra ezekben az esetekben egy szerelt épülethéjazat vázat rögzítenek, amit üvegmezőkkel is kitöltenek, tehát a transzparencia funkciót is megoldja akár fix, akár nyitható verzióban. Ezek a szerkezetek tetősíkban átfordulhatnak, így egy lépcsőház, egy szép nappali tető vagy egy galéria megjelenésénél is teljes bevilágítást eredményeznek. A függönyfal az építőanyag technológiák egyik leggyorsabban fejlődő területe. Ilyen rendszert ugyanis nemcsak standard alumínium rendszervázból lehet építeni, hanem teljesen egyedi konstrukcióban is. Ikonikus irodaépületeknél fedezhetjük fel például azt a feszítőműves megoldást, amikor bel- vagy kültér felől egy rozsdamentes sodrony vázat építenek, s arra pontszerűen, mechanikusan vagy ragasztva rögzítik az üvegpaneleket. Az ipari és a családi házas szegmensben is egyre inkább megjelenik a függönyfalaknál az az igény, hogy az üvegeket tartó váz lehetőleg ne látszódjon, így a fejlesztések jelenleg leginkább ebbe az irányba folynak. A függönyfalaknak amellett, hogy a szelet és az egyéb meteorológiai hatásokat is el kell viselniük, a hőszigetelési és a vízzárási igényeket is maximálisan ki kell elégíteniük.
Családi házaknál akkor javasolt a függönyfalak használata, ha az az összes többi szerkezettel stílusban, megjelenésben, struktúrában, bordavázban, szélességben és mélységben is nagyjából homogén felületet mutat, emellett üvegezett tetőfelületeknél, valamint olyan alaprajznál, ahol sok törés és számos egyedi forma jelenik meg. Az általános megvalósulást úgy kell elképzelni, hogy egy statikailag méretezett, alumínium hordozó bordavázra speciális fektető rendszer segítségével üvegtáblát rögzítenek. Az üvegmezők szélein kialakított megfogás lehet látható, rejtett, esetleg ezek vegyes megoldása. Ennek megfelelően olykor az üveg-üveg találkozása csak fekete színű szilikonos kikenést kap, ami strukturális megjelenést eredményez. Ebben az esetben a minősített speciális anyaggal kikent vonalban pontszerűen rejtett vagy látható mechanikus (tárcsás) rögzítést alkalmazunk. Ha az építész azt kéri, hogy az üvegezett homlokzaton kiugró elem nem szerepelhet, akkor a strukturális függönyfalon kívül nem nagyon létezik más olyan telepítési mód, amivel ezt meg lehet oldani.
A függönyfalaknak több izgalmas tulajdonsága is van. Mivel általában felületkezelt alumínium szerkezetekről beszélünk, a belsőépítész a bordaváz mélységével, színével és stílusával kísérletezve egyedi építési jelleget és formavilágot tud kölcsönözni az épületnek. Egy elkészült függönyfal kiosztása emellett módosítható is, tehát néhány év múlva egy fix szerkezet nyíló szerkezetté alakítható pusztán egy plusz borda vagy ablakmező beépítésével. Vagyis ha egy épületnél változik a funkció – például egy lakásból iroda lesz, vagy fordítva -, és válaszfalakat kell elhelyezni, a függönyfalak komoly segítséget adnak, hiszen roncsolás-mentesen tehetőek be új elemek.
A függönyfal azonban jóval költségesebb megoldás a standard nyílászáróknál, hiszen a beépítési technológia és az anyagkultúra is jóval magasabb értékkategóriát képvisel. Már a bordaváz alapanyagköltsége is fajlagosan magasabb egy hagyományos fix ablakkeretnél. Képzeljünk el egy homlokzatot, ahova függönyfalat terveznek. Ha ugyanerre a felületre ablakot építenének be, azt a falnyílásba vagy annak környezetében rögzítik, míg a függönyfalat mindenképp a fal elé kell építeni, kilógatva az egész vázrendszerét, méretezett tartószerkezeti elemekre terhelve. Ez sokkal bonyolultabb rögzítéstechnológiát és szigetelést igényel, emellett a hőmozgással valamint egyedi csomóponti kapcsolatokkal is kalkulálni kell. Egy ilyen szerkezet tehát nemcsak több tervezési munkaidőt igényel, hanem magasabb az anyagfelhasználási és a beépítési segédanyagköltsége is, tehát ez egy jóval drágább technika. Ám ennek alkalmazásával jelentős transzparencia érhető el, s a szinte láthatatlanul összekapcsolódó üvegfelületek varázslatos megjelenést kölcsönözhetnek az ingatlannak.