„Olyat alkotni, ami kicsit szélsőséges, de amihez lehet viszonyulni!”
A környezettudatosság a legfőbb üzenete a 2016 őszén indult, teljes egészében megújuló energiát hasznosító villalakás programnak, a Költő Kertnek. Az egyedi stílusú épületek megvalósítása során a luxust a természeti elemekkel ötvözik. Már a terveket nézve is feltűnnek az ingatlan hatalmas üvegfelületei, melyek megvalósításában a KAV Hungáriának is kiemelt szerepe lesz. A készülő projektről Városi Gáborral, a Költő Kert megálmodójával, művészeti tanácsadójával és beruházójával beszélgettünk.
Városi Gábor: Fontosnak tartom az elején kiemelni, hogy én nem vagyok építész. Azt szoktam mondani inkább: egy jó ízlésű producer. Már részt vettem néhány luxus projektben, és azt tapasztaltam, hogy a magyar piacon nincsenek olyan ingatlanok, amelyek igazán izgalmasak lennének dizájnban, be is vannak fejezve, és adott esetben műalkotásokkal – festményekkel vagy szobrokkal – vannak megtöltve. Az pedig kifejezetten kivételesnek számít, ha az ingatlan még teljesen be is van rendezve. Én ilyen ingatlanokat szeretek álmodni. A munka elején kiválasztom az építészeket, akikkel együtt szeretnék dolgozni. Nem próbálom meg lerajzolni a fejemben lévő ötleteket, hanem inkább megosztom velük, hogy mi legyen az irány, s innentől az építészek kreativitásán múlik nagyon sok minden. Ez egy szinergia. Mindig azt szoktam tőlük kérni, hogy ne a letisztultból induljunk el, hanem legyen egy skicc, ami sok esetben igazán szélsőséges és abszurd, és csak ezután kezdjük el racionalizálni a tervet. Számomra az igazi kaland olyat alkotni, ami kicsit szélsőséges, de amihez lehet viszonyulni. Sokan mondják a projektjeimre, hogy túl sok. De egy autós hasonlattal élve, nem kell mindenkinek Bugatti Veyront építeni. Mi viszont azt szeretnénk. A házaink nem olcsók, hiszen nagyon sok, drágán kidolgozott részlet van bennük. Ráadásul a folyamatot mindig valódi szakértelem kíséri. Ez, azt gondolom, látszik is, hiszen funkcionalitás szempontjából nem lehet jobban kitalálni őket. Ráadásul mindig van rajtuk egy elem, ami nagyon-nagyon szélsőséges és izgalmas.
Városi Gábor: A rács. Az utolsó három beruházásomnál ez az elem jelenik meg, egy nagyon finom, pillekönnyű rácsszerkezet. Az épület többi része eléggé funkcionalista és letisztult. Van még egy dolog, amiben nem szoktam engedni, ezek pedig az ívek. Az ember ugyanis sokkal jobban érzi magát kocka formájú tér helyett egy olyanban, ami kicsit körbefog, amikor olyan az érzésed, hogy szinte már körbeölel a tér. Így ahol lehetőség van, ott mindig íves térre törekszünk. Bár picit nehezebb megépíteni, de nem annyival drágább, mint amennyire az egészet megcsavarja.
Városi Gábor: Az üveggel kapcsolatban nálam mindig az az alapszabály, hogy amelyik falat meg lehet üvegből csinálni, azt készítsük el abból. Azt szeretem, ha a ház közvetlen kapcsolatban van a környezetével, tehát a benne lévő embernek kicsit olyan az érzése, mintha kint is lenne. Amennyire lehetséges még a tetőn is szeretjük, ha megjelenik az üveg. Persze azzal óvatosan kell bánni, hőtechnikai szempontból figyelni kell arra, hogy nagyon erős nyári napsugárzás esetén is élhető maradjon a lakás.
Városi Gábor: Két fontos dolog van. Nagyon meggyőző volt a bemutatójuk és az, amilyen komolysággal foglalkoztak az anyaggal. De, ami még fontosabb: én mindig olyanokat keresek, akiknek a fejlődésük szempontjából is hasznos, ha részt vesznek egy ilyen projektben, és akikre alkotóként is számíthatok. Be is vonjuk őket a folyamatba, az ötleteikre és a kreativitásukra is számítunk, hiszen közösen kell meghatároznunk egy olyan műszaki tartalmat, ami kivitelezhető, izgalmas és ár-érték arányban is megfelelő. Szeretjük azt, ha a partnereink a szívüket és a lelküket is beleteszik a közös munkába. Nemcsak meg akarják oldani a feladatot, hanem a minőségre is folyamatosan odafigyelnek. Annak idején Gaudínak volt az az alkotási mechanizmusa, hogy mindig kikérdezte a mestereket, és akinél azt tapasztalta, hogy valóban hinni tud benne, annak adott valamennyi döntési jogot is. Én is nagyon szeretem motiválni az embereket és a partnereimet. A végcél egyébként mindig egy olyan emblematikus épület, ami szinte szoborként is tud működni. Ehhez keresek partnereket. Valóban egy producerhez hasonlóan vagyok jelen a folyamatban. Jó ízléssel megpróbálok kiválasztani egy forgatókönyvet, ambicionálom az embereket, hogy tegyenek hozzá, és ebből egy szinergia, egy közös alkotói folyamat születik meg. Ezért kizárólag olyan emberekkel szeretek együtt dolgozni, akiknek van fantáziája, szeretnek belevágni egy kalandba, akikkel épülünk egymás ötleteiből, és motiváljuk egymást. A KAV ebből a szempontból is nagyon szimpatikus volt. Ha ezzel az erővel, kreativitással és pozitív hozzáállással dolgoznak, akkor az elsőre lehetetlennek tűnő dolgokat is meg fogjuk oldani. Szerző