Hatalmas üvegfalak egy lenyűgöző adottságú villában
Az üveg a lelke annak a villának, amit Koch Péter építész, a Nara Stúdió vezetője tervezett. A különleges formavilágú épület lebegő hatását a szinte végtelennek tűnő üvegfelülettel érték el, ami a tulajdonosnak megadja a tökéletes panorámát és a környezettel való kapcsolat semmivel sem összehasonlítható szabadság érzését. Az épület tervezési folyamatáról és a munkanemek együttműködéséről kérdeztük az építészt.
Egy mind formájában, mind üvegmegoldásaiban egyedülálló házról beszélünk. Mi volt a tervezői koncepció?
Több ehhez hasonló villát terveztem már. Egy korábbi ügyfelem ajánlott az építtetőnek, aki többeket is megkeresett ajánlatkéréssel, de végül – szerintem a referenciák alapján – mellettem döntött. Egyértelmű volt, hogy egy ilyen pozícióban lévő teleknél és egy ekkora méretű háznál a nagy üvegfalas megoldások lesznek a megfelelőek, hiszen itt minden a lenyűgöző kilátásra van tájolva. Szerencsére a költségvetés is rendelkezésre állt ahhoz, hogy valóban korszerű transzparens házat tervezzünk nagy üvegekkel. Ezután született az ötlet, hogy csináljunk egy szalagmotívum-szerű épületet, amelynél a teljes üvegfelületet egy szalag keretezi. Az elején tudtam már, hogy nem követ fogok használni, az ugyanis az ilyen helyeken elszíneződik, mi pedig azt szerettük volna, hogy egy fehér szalag fusson körbe és keretezze az üvegeket. Így a kerlite mellett döntöttünk. A látványra és a tájolásra való ráfordulás adta ezt a kifliszerű alakot. Ez a törés egy kicsit védettséget is adott a szomszédok irányából, kevésbé lehet belátni. Emellett ráfordul a kilátásra és engedi a délnyugati napot kicsit benapozni.
Volt, ami nehézséget okozott a tervezési folyamatban?
Ezeknek a nagyon extra budai telkeknek az egyetlen tervezési hátránya, hogy a kilátás és a tájolás eléggé ellentmond egymásnak. Észak-keletre van a kilátás, ami nem egy túl jó tájolási funkció egy házhoz. Ha a kilátást helyezzük előtérbe, akkor el kell engedni a benapozást, ha a benapozást, akkor nem lesz olyan jó a kilátás, hiszen a hegy felé látunk. Minden ügyfél és tervező inkább a kilátást választja. Nem lehet kihagyni, hogy az előttünk elterülő kertet és Budapest panorámáját lássuk. Viszont felmerül a kérdés, hogy miként fogunk sok-sok napot kapni napközben. Azon dolgoztunk tehát, miként lehet olyan alaprajzot alkotni, hogy mind a két dologra jó legyen a ház. Az építtető ráadásul rendkívüli módon benapozás érzékeny volt, imádja, ha ezerrel süt a nap. Ez tovább nehezítette a helyzetet ebben a megoldhatatlannak tűnő szituációban. Mindenképpen kellett kompromisszumot kötni. Viszont azzal, hogy a ház meg lett törve, és ezt a kiflialakot megfordítottuk, mind a két szempontot befogtuk kicsit. Tört bumeráng alakja lett a háznak, ami egy újfajta, érdekes építészeti forma. Az architektúrában pedig azt találtam ki, amit az elején is említettem, hogy a fehér kontúrok között legyen befogott üvegfelület. Ezáltal egy ahhoz hasonló lebegő érzés jön létre, mint amikor két azonos pólusú mágneslapot egymáshoz közelítünk. A két felület közötti tér pedig úgy nézzen ki, mintha nem lenne ott semmi. Ehhez kerestünk aztán nyílászárós megoldásokat.
Voltak olyan köztes lépés a tervezési folyamatban, amit végül elvetettetek?
Az elején még készítettünk olyan látványterveket, mintha az egész egy üveg akvárium lenne,
amiben nincsenek függőleges osztások. Természetesen ezt ezen az éghajlaton nem is lehetne kivitelezni. Mexikóban például meg lehetne csinálni, hogy teljesen keret nélküliek és toldottak az egyrétegű üvegek, nem szükséges a légzárás és a hőszigetelés. Az átmeneti látványterveknél az építtetőt teljesen lenyűgözte az a megoldás, hogy csak két sík van, közötte lebegés, nincs más csak üvegfal, teljes panoráma és benapozás. Nagyon minimál lesz így az egész, hiszen nincsenek benne extra formák, nincsenek épületdíszítések, párkány van és korlát motívumok. Kizárólag a két lap közötti színtiszta üvegfelületre lett kihegyezve, ami a KAV-osoknak egy rendkívül jó megbízás, hiszen az üveg volt a lelke a dizájnnak.
Az ennél az épületnél megvalósult tompa és a hegyesszögű alaprajzi kialakítású nyílászárók tervezési szempontból mennyire jelentettek kihívást?
Semennyire. Ugyanis egy építész, aki a dizájn oltárán mindent képes feláldozni, az nem foglalkozik azzal, hogy tompa ütközés. Csinálják meg, mert ezt követeli a dizájn. Ráadásul én már azért sok extra házat csináltam, és tudtam, hogy ha nehezen is, de ezeket meg lehet csinálni. Ehhez kellett a KAV-osok szaktudása. Hogy megtervezzék a csomópontokat, az egyedi sorolóelemeket, amikkel ez megoldható. Van egy ilyen kedvenc mondásom: nem azért építünk házat, hogy a kivitelezők jól érezzék magukat. Tehát nem az a szempont, hogy könnyen meg tudják csinálni, hanem az, hogy nagyon jó legyen a ház. A KAV-osok szerencsére nagyon rá vannak állva erre a gondolatmenetre. Megpróbálják a maximumot kihozni mindenből. Sok olyan kivitelezővel találkozom, aki kifejezetten azt akarja, hogy minden a legegyszerűbb legyen, mert könnyű megcsinálni, mindent le akartunk butítani. A KAV nem ilyen. Már a tervezés időszakában összeültünk, és a zűrősebb kérdéseket, nyitásirányokat, sorolásokat, nagyobb felületű nyílászárókat közösen terveztük. Azt gondolom, ha a nyílászáró gyártó már a tervezési folyamatba bekapcsolódik, lényeges jobb ház tud születni. Szóval több egyeztetés volt, amikor oda-vissza dobáltuk a labdát, hogy megtaláljuk a lehető legmegfelelőbb megoldást. Ebben a tekintetben a KAV-osok is tervezők voltak, hiszen a nyílászárókat – a méreteket, a nyitásirányokat, a szétosztásokat – közösen találtuk ki. Ahogy meséltem is, csináltunk egy álomverziót, mindenféle osztás nélkül bemodelleztük az üveget, majd elkezdtük szétosztani az üveget. Ebbe a folyamatba már bekapcsolódott a KAV.
Milyen egyéb szempontok léptek be még a nyílászárók kapcsán?
Az árnyékolók elrejtése kifejezetten fontos volt. Tehát legyen olyan állapota a háznak, amikor felhúzunk mindent és tényleg csak a tiszta üvegfelület látszik. Ma már nem teljesen utópisztikus gondolat tisztán üvegházat csinálni. Ha valaki kritikával illeti ezt a házat, azt szokta mondani, hogy ő nem tudna élni ilyen üvegburokban ekkora rálátással. A népesség másik része viszont oda van a kilátásért, a panorámáért. A szabadság képletének érzi, hogy ő minden irányba kilát. Mintha nem lennének falak. Ez ennél a háznál szerencsére ez meg tudott valósulni.
TovábbiHírek
