A keretnélküli tolóajtó szerkezetek építész szemmel

Minden projekt más és más kihívás elé állítja az építészeket és a nyílászárós szakembereket is. Egyik referenciánk koncepciója a szárnyszerűen felnyíló tető és a padló által kifeszített térnek köszönhetően létrejövő korlátlan kilátásra alapul. A maximális transzparencia elérésére elsősorban a filigrán osztású megoldások, valamint a keretnélküli tolószerkezetek jelentettek megoldást. Arról, hogy a megvalósult alumínium nyílászáró megoldások milyen kérdéseket vetettek fel a tervezés és a kivitelezés során, Glavanovics Oroslya építésszel beszélgettünk, aki a Myd-II Interior Design Stúdióval közösen tervezte, ezt a különleges nyílászárós megoldásokkal operáló házat. 

Ennél a háznál a maximális látkép elérése érdekében a ferde tető és a padlóvonal közé toló funkciót kellett elhelyezni, melyet rejtett tokozattal oldottunk meg. A motorizált tolóajtók széles felső tokja azonban markáns megjelenést eredményez. Ez mennyire befolyásolta az építészeti koncepciót, a tervezés menetét és miként tudtak a folyamatban a KAV szakemberei segíteni?

Nem tagadom, a tervezés első fázisában valóban azzal az elképzeléssel közelítettünk a házhoz, hogy a lakótérben állva a panoráma felé nyíló mennyezet és a markáns fapadló mellett a harmadik látványelem maga a táj legyen, és a kül- és beltér között a térhatárolás minél láthatatlanabb legyen. Úgy képzeltük el, mint egy könyv szétnyíló lapjait, amik között csak maga a „történet” látható. A fő kompozíciós elemünk Budapest látképe volt. Szerettük volna a tereket minél jobban összenyitni, amikor csak a klíma engedi, így a tolószerkezetek alkalmazásának szándéka már a korai fázisban adott volt. Ahhoz, hogy a „határtalanság” érzését elérjük, volt egy másik fontos eszközünk is a transzparencia mellett: a nagy belmagasság. Ez a két eszköz viszont az üvegtáblák méretkorlátai és a határok feszegetésével együtt járó statikai nehézségek miatt kompromisszum nélkül nem tud együttműködni. A KAV szakemberei már az első vázlatokból pontosan értették ezeket a szándékainkat, és segítettek kimozdulni a tervezési holtpontból, amit az egymásnak feszülő igényeink miatt éreztünk. Együtt végiggondoltunk minden lehetséges megközelítési lehetőséget, megmutattak minden szóba jöhető szerkezeti megoldást, hogy ezzel támogassák a döntéseinket a tervezési irányvonal pontosítása felé haladva. A végső koncepcióban a markáns megjelenésű elemeket eltávolítottuk a mennyezettől. Nem rejteni próbáltuk, hanem vállaltan megmutattuk a szerkezet dimenzióit. Mellette viszont sikerült megóvni a megszakítás nélkül a kültérbe kifutó fa síkok illúzióját.

A tolószerkezetet a lakóépületeknél ritkán alkalmazott függönyfallal kellett összekapcsolni. Az eltérő típusú és tulajdonságú megoldások összekapcsolása és sorolása mindig kihívás elé állítja az építészeket és a kivitelezésben résztvevő szakembereket is. Miként befolyásolta a tervezés menetét, hogy hagyományosnak nem mondható megoldásokat kellett alkalmazni? 

Az üvegfalak tervezése valóban sok rugalmasságot igényelt, de nagyon izgalmas fejtörő is volt egyben. Sokkal inkább játék volt a technológiával a tervezési folyamat, mint akadály, amin át kell jutnunk valahogy. Elfogadtuk, hogy mivel túllépjük az általánosan a lakóépületeknél alkalmazott dimenziókat (pl. belmagasság), logikusan következik, hogy a nagyobb léptékű épületek szerkezetei felé forduljunk. Így teljesen természetes gondolat volt, hogy függönyfal szerkezetet alkalmazzunk.

Annál a pontnál kapcsolódott leginkább össze a nyílászárók szakági tervezése az építészeti, tartószerkezeti tervezéssel, amikor a tólóajtóra felülvilágítót kellett elhelyezni. Ahhoz, hogy a toló funkció működőképes maradjon mind a lehajlásra, mind a homlokzati szerkezetek stabilitására megoldást kellett találni. A KAV-val közösen kialakított megoldás hozzájárult az építészeti koncepció megtartásához?

Elégedettek vagyunk a kialakult megoldással. Úgy gondolom, hogy a ház tartószerkezetének szerves része lett az üvegfal rendszere. Ebben sokat segített, hogy minden a folyamatban részt vevő kolléga teljes nyitottsággal és együttműködési szándékkal fordult a megoldandó feladat felé.

Visszagondolva a tervezési folyamatra, milyen következtetéseket vonnál le belőle, esetleg van, amin változtatnál?  A közös munkánk tapasztalatait ismerve a tervezés mely fázisában javaslod a kapcsolatfelvételt a nyílászáró szakági tervezőkkel?

Visszatekintve a folyamatra nagyon örülök, hogy már az építési engedélyezési tervek készítése közben sokat egyeztettünk a műszaki lehetőségekről. Ha újrakezdenénk, valószínűleg még korábban, már a koncepció megfogalmazásakor pontosítanám a technológiai lehetőségeket és azok költségvonzatait. Mert azt fontos kiemelni, hogy nagyon érzékeny tétele egy ilyen üvegfal a beruházásnak nemcsak a megépítés folyamatában, hanem a finanszírozás során is. Az eredeti koncepciónkban szerettük volna, hogy az épület üvegezésének a város felé forduló sarokrésze teljes mértékben ki tudjon nyílni, így eggyé váljon a nappali a terasszal. Ezzel viszont már olyan mértékben feszegettünk volna minden lehetséges megvalósíthatósági határt, hogy ezt az elképzelést végül elengedtük. Emiatt a nappali terének és a terasznak az egymáshoz viszonyított arányán esetleg elgondolkodnék még a teljes folyamat ismeretében – bár hozzáteszem, hogy centiméterekben mérhető finomításokról beszélek csak… Összességében nincs hiányérzetem, a fő céljaink teljes mértékben megvalósultak és a tervezőtársaim nevében is mondhatom, hogy elégedettek vagyunk az eredménnyel.