Az üvegszerkezetek építészeti tervezése speciális szaktudást igényel

Bár az egyik legkorszerűbb homlokzati elem az üveg, a tervezési folyamat során számos probléma adódhat, ha nem megfelelő módon átgondolt üvegszerkezetek alkalmazására kerül sor. Hogy mitől különlegesek az üvegszerkezetek, és miért fontos, hogy már a tervezés során hozzáértő szakági tervezők foglalkozzanak ezekkel az épületelemekkel, arról Stocker György Mihály, okleveles építészmérnökkel, a BME Építőmérnöki Kar egyetemi docensével, az ALUTA-alelnökével beszélgettünk.

Ha az üvegszerkezetekről és az üvegről, mint anyagról beszélünk, mi az, amit elsőként át szokott adni a hallgatóinak?

Az üvegszerkezetek tervezésével foglalkozó tantárgy bevezető előadásban az egyetemen mindig elmondom, hogy napjaink egyik korszerű homlokzati eleme az üveg. Nagyon hálás anyag, hiszen szinte tetszőlegesen alakítható, transzparenciát biztosít, újrahasznosítható. Az üvegszerkezetek alkalmazása kapcsán azonban van egy nagy ellentmondás. Az építészek transzparenciára törekednek, vagyis minél nagyobb üvegfelületeket szeretnének alkalmazni. Minél nagyobb egy üvegfelület, annál nagyobb a probléma. A benapozásból adódóan ugyanis felmerül az árnyékolás kérdése. Az igazi árnyékolás mindig külső oldalon helyezkedik el meggátolva a napsütésből adódó energia, valamint a káprázást okozó erős fényhatás bejutását a térbe. Ebből adódóan gyakorlatilag eltűnnek ezek az üvegfelületek, az árnyékolók leengedésével egy új építészeti megjelenést kap az épület. Szerencsére az üveggyártók elindultak a napvédő üvegek fejlesztésének irányába. Persze ennek is vannak nehézségei. Olyan, mintha napszemüvegen keresztül néznénk a világot. A védelmet egy nagyon finom, fémes jellegű bevonat biztosítja. Ez elszínezi az üveget, így csökken a fényáteresztés és egyben megnő az üveg külső oldali reflexiója, tükröződni fog.

Az előadásaimon emellett mindig kitérek a teherhordó üvegszerkezetekre is. Ezek a homlokzatban mintegy másodlagos teherhordó szerkezetek dolgoznak. Ebben az esetben nemcsak az épület héja, a külső térelhatárolása az üvegszerkezet, hanem ennek a megtámasztása is. Ilyen épületek megvalósításán dolgozunk most, e koncepcióval több projekt is elkészült már.

Milyen típusú szerkezetek biztosítják ezeknél a teherhordást? És miként kell ezek tervezéséhez egy építésznek viszonyulni?

Ezekbe az épületekbe üveggerendák, üveg tartószerkezetek készülnek, melyek általában víztiszta üvegek, tehát az előzőekben említett árnyékolási probléma nem merül fel. A héj váz azonban, amire ezek rákerülnek, az okozza a gondot. Mindig elmondom, hogy ma az építészeknek tulajdonképpen polihisztornak kellene lenniük. Minden, az épületbe bekerülő anyaghoz megfelelő mélységben kellene érteniük, hogy megfelelően tudják betervezni azokat. Ma az építészeknél az a gyakorlat, hogy a különböző szigeteléseket – víz, talajvíz, talajnedvesség, egyéb szigetelések –, amelyek a földbe kerülnek, azokat mindig kiadják speciális szakági tervezőknek. Igen ám, de az üvegszerkezetekkel kapcsolatosan, ami szintén speciális témakör, nem ez a helyzet. Saját maguk próbálják megoldani a problémákat, holott ez a szerkezet több, mint egy vízszigetelés. Héjalásként, vízszigetelésként működik, ráadásul légzáró is, de ami a legfontosabb, van egy különleges esztétikája, melyet sokféleképpen lehet megvalósítani az anyag ismeretével. A földbe kerülő vízszigetelést nem látni, annak nincs esztétikája. Az üvegszerkezetek épületeink kiemelten fontos építészeti elemei, mégis az építészek saját maguk próbálnak “elbíbelődni” velük ahelyett, hogy konzultálnának vagy kiadnák egy szaktervezőnek. Ezért is lenne szükség az építészeknek, mérnököknek speciális kurzusra. Én az építőmérnöki karon belül „terjesztem ezt az igét”, aminek már vannak bizonyos eredményei, hiszen a végzős hallgatók kis része ugyan, de elhelyezkedett olyan üvegszerkezet gyártóknál, feldolgozóknál, amelyeknél tényleg hasznosan tudnak dolgozni és hatékonyan tudnak e különleges szerkezet megvalósításában közreműködni.

A KAV munkatársai sokszor azt tapasztalják, hogy akár exkluzív családi házaknál is kapnak olyan tervanyagokat, amelyek az üvegszerkezetek, nyílászárók szempontjából nem ugorják meg azt a színvonalat, amit egyébként a ház képvisel. Ennek pont ez lehet az oka, amit az imént említett?

Igen, ennek ez az oka, hogy a tervezés során nincs olyan hozzáértő szakember, aki ezzel a témával mélyebben foglalkozna. Speciális műszaki ismeretekkel rendelkező társtervező nem működik közre. Most ne menjünk bele a teherhordó üvegszerkezetek kérdésébe, hiszen már egy normál függönyfal megtervezése során is olyan kérdések merülhetnek fel, amikben hozzáértő döntést kellene hozni. Ma az a gyakorlat, hogy az építészek ilyenkor a különböző rendszerforgalmazókhoz fordulnak, tőlük kérnek tanácsot és segítséget olyan kérdésekben is akár, hogy méretezzék le a szükséges szerkezeteket, borda mélységet, borda vastagságot. Ez nem a rendszerforgalmazó feladata lenne, hanem annak a szakági tervezőnek, akikből pillanatnyilag még kevés van. Érteni kell az építész gondolkodását, azt, hogy az adott homlokzattal mit szeretne elérni.

Vagyis, hogy ne sérüljön a tervezői koncepció azzal, hogy beépítenek bizonyos üvegfelületeket?

Pontosan. Gyakorlatilag ez a másik fontos mondanivalóm a mostani mérnök kollegák felé. Fontos, hogy értsenek a különböző szerkezetekhez, de még ennél tovább kell menni, meg kell érteni az építészeti gondolkodást is ahhoz, hogy a tervezés során segíteni tudjanak. Több rendszerforgalmazó is dolgozik Magyarországon, azok közül ki kell tudni válogatni, melyik rendszer alkalmas a megoldásra, melyik tudja a legjobban segíteni az építész által elgondolt megjelenést. Ez az igazi művészet. Tanári pályám során mindig is az volt az egyik legfontosabb mondanivaló, hogy egy épület akkor lesz jó, ha az építész elgondolását tudja segíteni a tartószerkezeti tervező, a villamos tervező, a homlokzat tervező és így tovább. A másik fontos dolog a kivitelezés, amikor egy épület megvalósul. A Budapesti Műszaki Egyetemen két Karról kerülnek ki azok a szakemberek, akik a megvalósításban közreműködnek, az Építészmérnöki és az Építőmérnöki Karokról. A megvalósításhoz is szükséges, hogy mélységében értsék az építész elgondolásait. Például tudni kellene rajzot olvasni. Hiszen mi a közös nyelvünk? A rajz! Ma mindenki számítógépen dolgozik. Egy baj van ezzel, a számítógép nagyon merev, de precíz. Én úgy szoktam mondani, hogy A3-asig vagyok hitelesítve, tehát A3-as rajzokat készítek kézzel, ezeket dolgozzák fel a kollégáim, ami sokszor lényegesen tovább tart, mint az ötlet kidolgozása szabadkézi rajzzal.

Ha már a tervezésről és a tervezési folyamatról beszélünk. Ön szerint mi határozza meg ma Magyarországon a tervezői szabadságot? A telek, a megrendelői igény, a piaci trendek….

Magyarországon leginkább a büdzsé. De pont az a tervező szabadsága, hogy az adott keretek között mindig megtalálhatja a megfelelő kialakítást. A mai építészetben minden építész önmegvalósításra törekszik, ami jó irány, mindenki egyedi, építészetileg átgondolt, jó épületet szeretne tervezni. Fontos, hogy szép építészeti elgondolást kellene megvalósítani, de ennek az anyagi vonzatát nem biztos, hogy fel tudja mérni az adott építész. Adott bekerülési költségre tervezni nagyon-nagyon nehéz dolog, különösen a mai világban. Ez a nagy művészet. Én egyébként azt gondolom, hogy a magyar építészek is vannak olyan jók, mint a külföldiek. Magyar tervek alapján is nagyon szép épületek épülnek, és látjuk azt is, hogy vannak külföldi sztárépítészek, akiknek a munkája nem biztos, hogy éppen a legjobb irányba megy el. Persze a külföldi szakemberek lehetőségei sokszor túlhaladhatják egy magyarét. Az is általános tapasztalat, ha hazánkban egy külföldi építész működik, a beruházó nem nagyon próbálja megnyirbálni a gondolatait, szemben egy hazai építésszel. A Zene Házánál volt az első olyan élményem, ami ritkaság: a Megrendelő segítségével az üvegszerkezetek tekintetében tovább fejlődött a projekt. Nem maradt meg a magyarországi megvalósíthatóság keretei között, hanem túllépte azt. Ehhez kellett, hogy az Építtető/Megrendelő is rájöjjön, sokkal nagyvonalúbb épület lesz az eredmény, ha olyan szerkezetté válik, ami végül megvalósult. Ezt az épületet kezdetétől fogva, mint szaktervező kísértem nyomon és segítettem. Az elején elsődleges szempont volt az, hogy a magyarországi gyártási lehetőségeket vegyünk figyelembe. Végül ezt el kellett engedni azért, hogy megvalósulhasson a jelenleg is látható megoldás. De például ott van a magyar tervezésű Néprajzi Múzeum, ugyanolyan különleges szerkezet, mint a Zene Háza. Ahhoz, hogy ilyen szintű épületek valósuljanak meg, nem elég egy építészeti elgondolás, a szaktervezők bevonása és a nyitott építtetői/megrendelői hozzáállás is fontos.