Az alumínium nyílászárók megjelenése a családi házas szektorban a minimál építészeti stílus népszerűségének is köszönhető. A kevesebb több elvének alkalmazása az építészetben az egyedi megoldások, a puritán vagy transzparens felületek felé vitte a tervezők gondolkodását. A minimál házakban az egyszerű formák segítenek abban, hogy kialakuljon a harmónia érzése, amelyben a tér az ember szolgálatában áll.
A minimalista művészet a hatvanas-hetvenes években az Egyesült Államokban alakult ki. A koncepció elve a Mies van der Rohe-i tézisen alapszik: a kevesebb több. A tervezés során az építész a felületeket, a homlokzatokat bontatlan síkonként határozza meg, lehetőleg osztatlanul, csupán síkugrásokkal, egy-két építőanyag felhasználásával. Ebben a gondolkodásban a felületek határozott síkok, a födém és a padló között feszülnek ki. Készülhetnek puritán, nemes anyagokból – tégla, kő, homlokzati panel –, vagy olyan transzparens szerkezetből, mint az alumínium nyílászárók és az üveg. A transzparens felületek itt már nem pusztán funkcionális szerkezetként (nyíló, bukó-nyíló funkciók) jelennek meg, hanem önálló, uralkodó egységként, azaz lakóteret határoló falakkal megegyező méretű, fix- és tolófalakként. Ebben a szerepkörben az egyedi nyílászárók követik a letisztult elveket: nincs helye pántolásnak, így a vasalatokat és a pántokat elrejtik, a kilincsek helyett szárnymagas fogantyúkat használnak, akár rejtetten kialakítva. A minimál stílusnál a sok természetes fény elengedhetetlen, így a nagyobb transzparencia érdekében a tervezők gyakrabban építenek be keret nélküli tolóajtókat és minimál ablakokat. Az automatizált működtetés, motoros zárak alkalmazása bluetooth-os vagy ujjlenyomat olvasós vezérléssel, tovább növeli a nyílászárók letisztult esztétikáját.
A háromrétegű hőszigetelő üvegezés térnyerésével, a vasalati súlyhatárok újragondolásával és alkalmazásával, a minimál szemléletmód táptalajt adott az alumínium ablakok, bejárati ajtók és úgy egészében, az egyedi nyílászárók elterjedésének.