Alumínium nyílászáró és a ragasztástechnika

Az egyedi nyílászárók, a hatalmas üvegfelületek és a keskeny keretrendszerek sem lennének építési kultúránk részei a ragasztástechnikai fejlesztések nélkül. Hogy milyen speciális rögzítési és tömítési eljárások vannak, milyen innovációk jöttek létre a területen az elmúlt évtizedben, arról Farkas Gáborral, a Sika Hungária Kft. ipari ragasztástechnika üzletágvezetőjével beszélgettünk. A KAV és a Sika együttműködése ugyanis hosszú évekre nyúlik vissza. Kezdetben még csak az üveg-üveg helyszíni csatlakozások tömítési anyagait szállították, mára a KAV üzemi dolgozóit és beépítő csapatát speciális anyagokkal és eszközökkel látják el, valamint mérnökeinket is oktatják.

– Az innováció és szellemi tulajdon védelem területén is nagyon tudatos cégnek tűnik a Sika. A ragasztástechnika területén ennyire meghatározó a folyamatos fejlesztés és innováció?

– A Sika egy svájci cég, amelynek az alapítása is innovációhoz köthető. Több mint 110 éve, amikor a svájci vasút villamosítani szerette volna a Gotthárd-alagutat, komoly nehézségekbe ütköztek, ugyanis becsöpögött a víz. Kaspar Winkler volt az, aki megoldotta a problémát. Beton-adalékszert, egy speciális szigetelőanyagot fejlesztett, ami megakadályozta a víz bejutását. Ezzel indult a cég története. Érdekesség, hogy az új 57 km hosszú Gotthard alagút építésénél most is Sika anyagokat használtak. Az Ipari Ragasztástechnika Üzletág történetében az igazi áttörést egy olyan innovatív anyag fejlesztése hozta el, ami a járműiparba tört be először. Amikor elkezdték alkalmazni kiderült, jóval több, mint egy tömítőanyag, ragasztóként is működik.
Évtizedekkel ezelőtt még teljesen acél autóbuszokat gyártottak, a különböző formaelemeknél elkezdték a műanyagot alkalmazni. Ezeket már nem lehetett hegeszteni vagy hagyományos mechanikus kötésmódokkal rögzíteni, hanem ragasztva kellett felrakni. Ekkor derült ki, hogy számos területen alkalmazható technika a ragasztás: az acél-alumínium, az acél-műanyag, majd az acél és üveg kapcsolatában is. 25 éve már Magyarországon is valóság a ragasztott autóbusz koncepció, vagyis amikor a busz összeszerelt vázára ráragasztják a burkolatot. ezzel párhuzamosan a vasúti járműiparban is elkezdték a ragasztást alkalmazni. Egyre nagyobb sebességű vonatok készültek, amelyeknél a gumiágyazású üveg már nem alkalmazható a megnövekedett terhelések miatt.
Ahogy tehát haladt előre a történelem és a technikai fejlődés, egyre több területen kezdték alkalmazni – a járműiparban főként a rugalmas – ragasztást. Ezt a megnövekedett igényt csak ragasztástechnikai innovációkkal lehetett kiszolgálni. És persze mi is kerestünk új alkalmazási területeket.

– Ilyen például ablakgyártás?

– Pontosan. Ilyen kérdésekből indultunk: miként lehet a hagyományos ablakgyártásban meghonosítani a ragasztást? A járműiparban már a legtöbb üveg ragasztott, miért ne lehetne ezt kihasználni az építőipari ablakoknál is? A hőszigetelő üvegek egyre nagyobb tömegűek, ehhez hatalmas tartóerő szükséges. Ha a nagyon nehéz üveget kerettel akarjuk megtartani, ahhoz nagyon vastag keret kellene. Miért ne lehetne fordítva gondolkodni? Tehát az üveg, amely egy merev szerkezet, tartsa meg a keretet. Erre nincs más mód, csak a ragasztás. Ráadásul a hőtágulás miatt speciális, rugalmas kötőanyagra van szükség. Ez különösen a nagyméretű alumínium ablakoknál szembetűnő. Az egyre gyakoribb nagyméretű födémmagas szerkezetek esetén több milliméter hőtágulási különbség van az üveg és az alumínium között. Ezt felveszi a ragasztó.

– Így jön létre az innováció?

– Pontosan. S nálunk szerencsére ehhez megvan a megfelelő humánerőforrás. A KAV felé is ezt képviseljük. Ha van egy megoldhatatlannak tűnő ragasztási feladat, gondolkodjuk közösen! Fontosak az ötletek. Megfelelő ragasztási innovációval szinte biztos, hogy a végtermék olcsóbb lesz, mintha hagyományos technikával rögzítenék. Kell a folyamatos fejlődés, megújulás, így lehet csak a piacon maradni.

– A hasonló gondolkodásmódból is adódhat, hogy ennyire jó az együttműködés a KAV-val?

– Természetesen. Csak akkor születhet közös produktum, ha mindkét oldalon nyitott, gondolkodó emberek dolgoznak. Akik képesek végiggondolni az ötletet, kitalálni, hogy a saját területükön mi használható. Ezekből az együttműködésekből születhetnek innovációk. Ez hosszú távú gondolkodást jelent. Ezt fontos kiemelni, hiszen ennél az attitűdnél nem az azonnali profitszerzés a cél.

– Nyílászárók területén miben változtak, hogy fejlődtek a ragasztási technikák az elmúlt 15 évben? Itt a mottó: az üveg tartja a keretet.

– Amikor 15 éve elkezdtünk abban gondolkodni, hogy az építőiparban is szeretnénk a ragasztási technikákat alkalmazni, több céggel is tárgyaltunk itthon. A műanyagból gyártó cégekkel kezdtük, de akkor Magyarországon ár kérdése volt minden. A rendszerszállítók-által kínált ragasztható profilok magasabb árkategóriában tartoztak. Ennek a bevezetését akkor nem vállalták fel. Végül azért találtunk olyan céget amelyik együttműködött.

– S itt meg is állt akkor?

– Nem, mivel a ragasztott rendszerek a faablakot gyártó cégeknél is alkalmasak, ők jobban elgondolkoztak. De ők azért is könnyebb helyzetben voltak, mert a profilt, amire ragasztani kell, ők gyártják le. Ma már olyan gépek vannak, amelyeknél nagyon szabadon tud profilt gyártani, akár kis mennyiségben is. Tehát nincs odakötve egy olyan nehezen vagy lassan megtérülő technológiához, aminél muszáj megmaradni a régi módszernél. A fásoknál értünk is el eredményt. Ehhez az is kell, hogy a magyar fogyasztó szerint a fa magasabb értékkel rendelkező ablak. Ezért hajlandó többet fizetni. Így ezen a területen el is indult néhány kapcsolat.

– S hol vannak az alumínium nyílászárók?

– Amikor megjelent a „Bauhaus-divat”, az ablakok mérete hihetetlenül megnőtt. Padlótól a mennyezetig érnek. Ezek hatalmas méretű, szintmagas üvegeket igényeltek, amihez már nagyrészt alumínium keretrendszerek kellettek. Főleg, amikor megjelentek a nagyon nehéz, háromrétegű üvegek. S innentől az alumínium rendszergazdák elkezdték keresni a megfelelő ragasztási technikákat. Ez is mutatja, hogy szükség van a szinergiára. Mi ragasztósok kevesek voltunk ahhoz, hogy betörjünk a hazai építőiparba, kellettek az alumínium rendszergazdák, akiknél felmerült az igény a ragasztásra. Aztán jött hozzá az innováció, ami a piaci versenynek és az építészetnek is köszönhető, vagyis, hogy egyre kevésbé szerették volna látni a keretet. Sőt, amennyire lehet tüntessük el! Ezt már csak az üveg és valamilyen ragasztónak az együttműködésével lehet megoldani. Ezekhez új és új ragasztástechnikai fejlesztések kellenek. A KAV-val is folyamatosan ilyen megoldásokon dolgozunk, van, ami most is szabadalmaztatási eljárás alatt van. Együtt formáljuk a jelent és a jövőt!