A nagyvonalú üvegszerkezetek megvalósításának kulcsa a közös gondolkodás

A hatalmas üvegfelületek a modern épületek meghatározó elemei. Ezért is kiemelten fontos, hogy az építészek a szakági tervezőkkel együtt gondolkodva alkossák meg a terveket. Az üveghomlokzatok tervezése és kivitelezése során felmerülő kérdésekről Stocker György Mihály, okleveles építészmérnökkel, a BME egyetemi docensével, az ALUTA-alelnökével beszélgettünk, akinek szaktanácsadóként kiemelt szerepe volt abban, hogy a Magyar Zene Háza a jelenlegi formájában valósulhatott meg.

Ön szerint milyen ma egy jó üveghomlokzat?

Az üveghomlokzatok fejlődését az üvegszerkezetek feldolgozásának és technológiai lehetőségeinek fejlődése biztosítja. Legyen szó a megmunkálásról, a hőkezelés módjáról, a terhelést bíró edzett üveg, a hőerősített üveg, valamint az ezekből készülő ragasztott – ún. laminált – szerkezetekről.  Hogy milyen a jó homlokzat, azt nehéz megfogalmazni. Esztétikus, gazdaságos, és megvalósítható. Munkánk során egyébként sokszor találkozunk olyan igényekkel, amelyeknek a megvalósíthatósága tényleg fejtörést okoz. Ilyenkor a megvalósulási folyamat során olyan mérlegelési kérdések és különböző iterációs folyamaton keresztülmenő tervezési feladatok merülnek fel, amelyek során a szakember összeütközésbe kerülhet az építész tervezővel. Aki vagy hagyja magát meggyőzni, vagy nem. Például, ha egy nagy üvegszerkezetnek egyszerre kell teherhordónak és átlátszónak lenni úgy, hogy ne legyen reflektáló, tehát tükröződésmentesen át lehessen rajta látni, mindeközben a madárvédelmet is meg kell oldani, ott ellentmondásokat kell feloldani. Az üveget többek között el kell látni olyan jelzéssel, amit a madár észrevesz. Vagy mondjuk, ha egy tervező olyan szerkezetbe szeretne vasoxid mentes, tehát víztiszta üveget, ahol az átláthatóság nem éppen a legfontosabb feladat – egy liftaknának az üvegezése ilyen szerkezettel, nem biztos, hogy a legideálisabb. Ilyen esetekben fontos, hogy ésszerű, ám az építészeti koncepciót tiszteletben tartó döntések szülessenek.

Vannak olyan szempontok, amik talán kevésbé vannak fókuszban, mégis fontos rájuk figyelni az üvegszerkezetek tervezése során?

A hatalmas üvegszerkezetek szaktervezésének része kell, hogy legyen a karbantarthatóság és a takaríthatóság kérdése. Ha például hiba esetén csak kívülről, daruval lehet megoldani egy üvegelem cseréjét, az hatalmas költség lehet. A javítást, a cserét meg kell tudni oldani, a megoldásnak előre tervezettnek kell lennie.

Nagyon fontos, hogy az építészek a tervezés egy megfelelő pontján bevonjanak egy szaktervezőt. Példaként említhetném az üvegvastagság kérdéskörét. Sok építész még mindig úgy gondolja, hogy majd a rendszerforgalmazó ellenőrzi, hogy a betervezett üvegvastagság, a méretezés megfelelő-e. Sokszor azonban ez már a kivitelezés megkezdése után történik, egy hiba tehát jelentős költségnövekedéssel járhat és nehezíti a megvalósíthatóságot. Ennek kiszűrése egy ajánlatadás során soha nem kerül terítékre. Legkorábban az alvállalkozói megvalósíthatóság során kerül napvilágra.

Fontos eleme a tervezésnek a tervezői költségbecslés is. Bár ez manapság, abban a gazdasági környezetben, amiben vagyunk, szinte lehetetlen. Az üveg, az acél, az alumínium ára – más éptőanyagok árához hasonlóan – napról-napra változik, a beépítés munkadíjai is emelkednek. Volt olyan munkám, ahol márciusban készült el a tervezői költségbecslés, októberben került sor a vállalkozói árak beszerzésére, amikorra már duplájára emelkedtek az árak. Igazából most megbecsülhetetlen minden.

Mi kell Ön szerint ahhoz, hogy itthon magas színvonalú lakóépületek valósuljanak meg?

Lakóépülettel viszonylag ritkán dolgozom, leginkább akkor is az üvegszerkezetek ellenőrzésével szoktam foglalkozni. Nagy tárasházaknál gyakran lehet tapasztalni, hogy a nem megfelelő építtetői hozzáállás miatt a belső elrendezés kevéssé átgondolt, a lehető legmagasabb profit érdekében túlzsúfoltak az épületek. Látszik, az a legfontosabb, hogy a lehető legtöbb lakást lehessen építeni egy adott területre. Így aztán szinte bútorozhatatlan lakóterületek jönnek létre. Annak idején, amikor építészként lakóépület tervezést tanultunk, kétszer egyest kaptunk volna az ilyen tervekre. Mégis megveszi mindenki, mert nincs más. Ezzel szemben ott van az egyedi lakóépületek piaca, például a KAV megbízásában készült exkluzív házak, amikkel ALUTA-alelnökként találkoztam. Ezeknél látszik, hogy mások a célok és az építtetői igények is sokkal pontosabbak: nagyvonalú megoldások, tágas terek és szép koncepciók valósulnak meg. Lakóépületeknél ezt a fajta kettősséget tapasztalom. A magas színvonalú épületek létrejöttének kulcsa az építtető igény, a megvalósulás során pedig a nagyon intenzív közös gondolkodás: az építész tervezőnek, a szakág képviselőinek együtt kell rezegni az építtetővel.

Említette a KAV-ot. Milyen tapasztalatai vannak a céggel kapcsolatban?

A KAV működése a magyar építészetben fontos tényező, még akkor is, ha leginkább egy nagyon speciális szegmensben, az exkluzív családi házak piacán tevékenykednek. Nagy szakértelemmel, odafigyeléssel, egyedi hozzáállással dolgoznak. Volt közös munkánk, üvegszerkezetek beépítésében, ellenőrzésekben kértek tőlem segítséget. Az a fajta körültekintés, amivel a munkát végezték tényleg tiszteletreméltó. Egyre speciálisabb megoldásokat tudnak megvalósítani, így egyre jobb épületek születnek. Azokat a szerkezeteket, amikkel foglalkoznak mélységében ismerik, tudják, mit mivel lehet összekombinálni. Maximálisan segítik a megvalósítást, hiszen képesek megérteni az építész elképzeléseit, értik az építészeti gondolatokat, és erre adnak megvalósítható megoldást. Ez a kulcskérdés, hiszen megszületik a közös gondolkodás, aminek a fontosságát már többször említettem.