Szoborszerű, kortárs családi ház

A zugligeti Hunyadlejtőn épült fel az a lakóingatlan, amelynek különleges homlokzatáért, az ott végzett szakmérnöki tervezésért és kivitelezésért vehette át cégünk a 2017-es ALUTA Nívódíjat “kisprojekt”, azaz lakóépület kategóriában. A formailag számos különleges megoldást – három homlokzat, csigaházra emlékeztető kubatúra, egyedi konstrukcióban készült üveg bejárati ajtó – mutató épület tervezése során az építészek az épített és a természetes környezetet is figyelembe vették, míg a belső megoldások teljes mértékben a lakók, s legfőképp a három gyermek igényeihez igazodnak. A Magyarországon valóban egyedülállónak számító formabontó családi házról az építészekkel, Bényei Istvánnal és Ivony Balázzsal beszélgettünk.

Milyen igényekkel és elképzelésekkel kerestek meg benneteket az építtetők?

Bényei István: – Az addigi referenciáink alapján kerestek meg minket, mert tetszettek nekik a munkáink. Az akkor még nem ennyire népes családjuknak szerettek volna egy szép, modern, maximális beépíthetőségű házat.
Ivony Balázs: – Egyébként egy sokfordulós tervezési folyamat eredménye, hogy ilyen lett ez az épület. Nagyon sok vázlatot készítettünk.
B.I.: – De szerencsére végül – a nehéz helyi szabályzatoknak megfelelő szerkesztési módokat figyelembe véve – egy igazi kortárs, modern épület valósulhatott meg.
A tervezés során milyen szempontokat tartottatok szem előtt?
I.B.: – A megrendelőink nagyon nyitottak voltak, külön ki is emelték, hogy nyugodtan nyissuk meg az épületet a szomszédok felé, nem zavarja őket, így a panorámára 180 fokos kitekintés van.
B.I.: – Mivel az ingatlan Budán van, arra is figyelnünk kellett, hogy az utca felől zárt legyen az épület, hiszen mindenki kukucskál. Viszont a gyönyörű panoráma felé abszolút nyitott. Természetesen figyelembe vettük a környezetet, ez hála istennek a 12. kerületben elvárás is. A magunk módján – ez valakinek akár abszurd is lehet –, de a szomszédos épületeket is figyelembe vettük a tervezés során. Sokáig dolgoztunk azon, hogy hol legyen pontosan a ház helye, sokáig szöszöltünk azzal például, hogy meddig szabad ezt a házat betolni. A gerincirány és minden más is figyelembe veszi a környezetet. Ahol van egy nagy csavarás, az a kortárs építészként való hozzányúlás a témához. Ezért inkább szoborszerű, mint a természetbe belesimuló épület valósult meg.

Voltak olyan dolgok, amik nehezítették a munkátokat?

I.B.: – Ez egy borzasztóan nehéz telek, keskeny szűk utcák veszik körül, egyediek a terepviszonyok, ami egy nagyon nehéz szituáció. Például az, hogy a lépcsőházra ennyire figyeltünk, az abból adódik, hogy egyik szinten sincs közvetlen kapcsolata a bejárattal, pont a terepviszonyoknak köszönhetően. Emiatt egy markáns lépcsőt kellett kialakítani, ami nem pusztán egy közlekedő, hanem egy építészeti gesztus is.
B.I.: – Van még egy előírás a 12. kerületben, a magastető fogalma, amit mi nem kiskapuként szoktunk figyelembe venni, hanem markáns építészeti választ próbálunk rá adni. Ez hol kiüti a biztosítékot, hol nem. Ezt a házat kifejezetten kedvelték a tervtanácsnál.
I.B.: – Még egy érdekesség van, az árnyékolástechnika végül még nem valósult meg a házon a tervek szerint, pedig az még markánsabbá tette volna az épületet. Nagyon nagy költségvonzata lett volna, de szerencsére mind energetikailag, mind építészetileg így is működik a ház, mivel az üvegezés reagált a megváltozott igényre.
A nyílászárók szempontjából is vannak nagyon egyedi megoldások az épületben. Milyen volt ezen a projekten együtt dolgozni a KAV-val?
I.B.: – A KAV-val most már hosszú időre visszanyúló munkakapcsolatunk van. Itt már a tervek is bőven tartalmaztak nem szokványos megoldásokat, de ők még csavartak is rajta. A tetőszinten a függönyfalas megoldást például ők javasolták, ami sokat dob az épületen. Emellett tényleg megcsináltak mindent, amit kértünk, még az elsőre őrültnek tűnő dolgokat is.
B.I.: – A KAV-val azért jó együtt dolgozni, mert hajlandóak gondolkozni, és most már fejleszteni is képesek. Emellett ők látják és értik is, hogy nem határokat feszegetünk, hanem átlépünk határokat, s ebben mernek velünk tartani. S ezen az elég kemény piacon, aki ilyet meg tud csinálni, az életben marad.
Szerintetek minek köszönheti az épület, hogy elnyerte az ALUTA Nívódíjat?
B.I.: – Végre egy olyan családi házat lehetett létrehozni Magyarországon, amilyen még tényleg nem volt. Szerencsére itt az építtető megértette, hogy ha ezekkel a csúcsminőségű anyagokkal és elemekkel dolgozunk, akkor csomópontilag és kinézetben is egy olyan ingatlant valósulhat meg, ami olyan, mintha a NASA készítette volna. Olcsóbb anyagokból ez egy szerényebb minőségű és kinézetű ház lett volna.
I.B. – Nyilván amellett, hogy ennyire különlegesen néz ki a ház, az is számított, hogy jól is működik. Tehát nem akartunk bármi áron nagyot durrantani, hanem tényleg egy működő épületet akartunk létrehozni. Egy nagyon jól működő, racionális alaprajz van mögötte.
B.I.: – Belülről, mint minden házunk, ez is családcentrikus. Mindkettőnknek van gyerekei, tudjuk, hogy mit művelnek otthon a gyerekek. Ez a ház egy háromgyermekes családi ház. Mindent tud, ami kell a gyerekeknek. Fényt a tanuláshoz, teret az elvonuláshoz. A kisfiúnak egy olyan csoda szobája van, amire a mi gyerekeink is azt mondják: apa, nekem is tervezz ilyet. Fantasztikus terei vannak az épületnek: olyan belmagasság, olyan formákkal, amelyekben egy gyereknek az álmai teljesülhetnek. És még egy tér van, amit nagyon szeretek, az a szülői fürdőszoba, ami szintén kivételes. Egyébként a díj kapcsán különösen jól esett, hogy az elmondások szerint Dr. Finta József külön kiemelte ezt az épületet. Fontos visszaigazolás, ha ő szereti a munkáinkat.