Környezetre való reflektálás nyílászárókkal

Számtalan különleges műszaki és építészeti megoldást igényelt az az ingatlan, ahol egy kilencvenes években épült kétlakásos társasházból kellett élhető, a 21. századi ember igényeinek megfelelő családi házat kialakítani. Lenzsér Péterrel, a ház építészével beszélgettünk arról, hogy miként lehet egy meglévő ingatlant átalakítani úgy, hogy az egy, a környezetére reagáló, korszerű épület legyen.

Építészeti oldalról mi volt a legnagyobb kihívás ebben az ingatlanban?

Volt egy meglévő kétlakásos társasház, amelyből hihetetlenül szép kilátás nyílt a városra. Ebbe a látványba szeretett bele az építtető. Jogi és műszaki okok miatt azonban nem lehetett elbontani ezt a régi, a környezetre nem igazán reagáló épületet, hanem valamilyen szintig vissza kellett bontani és át kellett alakítani. A fő kérdés az volt, miként lehet a környezetre való reflektálást megoldani, s ebben kulcsszerepe volt a nyílászáróknak. A szerkezeti átalakítás után vadonatúj nyílászáró rendszerek lettek beépítve: ahol lyukarchitektúrát kellett alkalmazni, ott annál maradtunk, viszont a felső szinteken elvárás volt a minél nagyobb nyitás, s a minimális láthatósága ezeknek a szerkezeti elemeknek. A nagyon szép innovatív nyílászárókat így megpróbáltuk elrejteni a padlóburkolatba, mennyezetbe. Kihasználtuk a panoráma rendszerek minimál tokszerkezetes lehetőségeit küszöbökkel, padlóba való süllyesztéssel, amik így lenyűgöző látványt adnak. Üveg-üveg sorolással egy közel 16 méter hosszú, U alakú nyílászárót építettünk be filigrán toló szárnyakkal, ami azt gondolom, nagyon elegáns megoldás volt ehhez az építészeti gesztushoz. S a megrendelő még egy komoly feladatot adott: egy kilencvenes években épült, semmilyen extra gépészeti és elektromos megoldással rendelkező házból, egy mindet tudó, „okosházat” kellett kialakítani.

A ház egyik kulcsmomentuma azt hiszem azt, hogy miként lehet egy meglévő struktúrában, építészeti megoldásokkal korszerű, egyedi ingatlant létrehozni. Mi volt a legkülönlegesebb megoldás ebben a munkában?

Ez egy hagyományos építési móddal épített ingatlan volt két lakással, szerkezeti falakkal, és ahogy már említettem, még a legszebb panorámát nyújtó szinteken is pici, hagyományos módon, faszerkezetbe épített ablakokkal. Gyakorlatilag minden teherhordó falat kivettünk, s a hátsó fal mellett csupán négy vékony acéloszlop tartja a fölötte lévő födémszerkezetet. Nagyon szerettem a kihívásokat, amit ez az épület tartogatott, hogy miként lehet egy meglévő, építészetileg különösebb értékeket nem képviselő épületet átalakítani úgy, hogy teljesen más elvárásoknak feleljen meg. Én ezt izgalmasabb feladatnak gondoltam, mintha lebontottuk volna az épületet, és új házat kellett volna tervezni a telekre. Rengeteg érdekes feladatot tartogatott: a bejárat megtalálása, az autóknak az elhelyezése, két lakásból egyet csinálni, a terepkapcsolat, a kertkapcsolat kialakítása.

Miért a KAV-ot választották ehhez a munkához?

Az átalakításban a nyílászáróknak, a belső és külső térelhatárolásoknak kulcsfontosságú szerepe volt. A belső nyílászárók nagyon izgalmasak a házban, fontos szerepet játszottak ebben a bizonyos átfordításban, új szempontoknak való megfeleltetésben. Azóta más-más munkáknál is beugrik, hogy milyen megoldásokat alkalmaztunk itt, ennél az épületnél.
Amikor elkezdtük a munkát, komolyan vizsgáltuk azt, hogy milyen nyílászárórendszerekkel tudjuk megoldani a feladatot. A kollégáimmal általában minden munkához megkeressük a leginkább legmegfelelőbb megoldást, tehát nem vagyunk semmilyen rendszernek, anyagnak, cégnek sem elkötelezve. A nyílászáróknál tehát megvizsgáltuk, hogy mi lenne, ha fémszerkezeteket használnánk ennél az ingatlannál. Sok lakás és családi ház esetében ez fel sem merül, ugyanis sokan nem vállalják be a fém nyílászárókat az otthonukban. Szerencsére ebben az esetben a megrendelő majdnem, hogy ragaszkodott hozzá. Először persze el kellett magyarázni, hogy milyen előnyöket hozhatna az alumínium, sok olyan megoldásra fel tudtam hívni a figyelmét, amit másként „nagy szenvedések” és kompromisszumok árán lehetett volna megvalósítani. Ekkor kezdtük el keresni azokat a cégeket, ahol egyáltalán képesek ezekre a műszaki megoldásokra. Egy összeköttetés után jutottunk a KAV-hoz, ahol egy régi műegyetemi kollégám, Mravik Csaba válaszolt vissza az e-mailre.

És mit tapasztalt a közös munka során?

Azonnal érdekes volt, hogy a korábbi tapasztalatoktól eltérően nem egy katalógusból kellett válogatni, tehát nem adott megoldások közül lehetett eldöntenem, hogy mit válasszak, hanem egyedi megoldásokat „ajánlottak fel” az adott problémára. A KAV-nál én és szinte minden kollégám azt éreztük, hogy ugyanúgy kihívásnak tekintik ezt a projektet, egyedit próbáltak kitalálni majd eladni, s azon dolgoztak, hogyan tudják az általam elképzelt megoldásokat a lehető legjobban, innovatív módon legyártani és telepíteni. A cégek közül, akikkel dolgoztam, a KAV adta nekem a legtöbb műszaki támogatást.

Építész szempontból ez nem olyan érzés kicsit, hogy valaki megpróbálja átvenni tőlem a terepet?

Nem, szerencsére nem. Az a különbség, hogy a KAV-nál sosem azt éreztem, hogy ők ablakforgalmazók. Pedig valahogy mégis – bár ők valóságban gyártók-, de teljesen más felfogásban dolgoznak. Nem egy import ablakot forgalmazó budapesti szalonban éreztem magam, amikor egy problémára választ kerestem, hanem egy mérnökcsapattal együtt kerestünk egyedi lehetőségeket. Volt egy feladat, amit meg kellett oldanunk, és ehhez kerestünk a műszaki megvalósítás lehetőségeit. Amikor probléma lépett fel az építkezésen, nem az volt a válasza a KAV-nak, hogy az ablak hibátlan és kész, hanem közösen gondolkodtunk a megoldáson, a végeredmény pedig az lett, hogy hozzuk ki akkor ebből a problémából a legjobbat. Nem az volt a válasz, hogy cseréljük ki egy kommersz megoldásra, hanem leljük meg a legelőnyösebb és legütősebb alternatívát. S így remek megoldás született. Egy ablakforgalmazótól vagy hazai gyártóktól valószínű nem is várhatná el az ember, hogy műszaki problémák megoldásán gondolkozzon, a KAV-nál viszont ezt én mégis megkaptam, amiért örökre hálás leszek.