Erősebben fogunk kijönni ebből a helyzetből

A koronavírus-járvány megfékezése miatti intézkedések nem várt helyzeteket teremtettek életünk és a gazdaság szinte minden területén. Hogyan lehet ebben a helyzetben versenyhelyzetet kibíró, proaktív és megoldásra törekvő, mégis hatékony eljárásokat bevezetni az ügyféligények kiszolgálásának érdekében? A KAV-nál történt változásokról Lovász Károly, a cég ügyvezetője számol be. 

A nyílászárós szakmában számos területen elkerülhetetlen az emberi kontaktus. Ebben a helyzetben hogyan tudjátok mégis elkerülni a teljes irodai és gyártóüzemi leállást?

A KAV-nál a gyártás-előkészítés egyes fázisain, a külön végezhető mérnöki munka bizonyos lépésein kívül minden munkafolyamat emberi találkozással és kontaktusokkal jár. Ebbe beletartozik az építész és ügyfélkapcsolati egyeztetés, a kalkuláció vagy az előkészítés szakaszában a kollégák szoros, egymásra épülő együttműködése, a fejlesztési meetingek, de a kisbéri üzemi összeszerelésnél, a ki- és beszállításoknál és a helyszíni telepítésnél is elkerülhetetlen a személyes jelenlét. Ebben a példa nélküli helyzetben sem pánikoltunk, hanem igyekeztünk a lehető legpraktikusabban és legprogresszívebben reagálni.  Amennyire lehet különválasztottuk az összes belső folyamatunkat, bizonyos lépések között megszakítottuk a fizikai kontaktust. Ennek bevezetésében nagyon sok segítséget nyújtott, hogy a KAV-os munkatársak a munkájuk során, a versenytársaknál megszokottól sokkal nagyobb rugalmasságról tesznek tanúbizonyságot, így egyénileg és csoportosan is könnyebben le tudják követni a változásokat. Amit lehet kiszerveztünk otthoni munkavégzésre, nyilván plusz informatikai erőforrás bevonása mellett. Ebben sokat segített, hogy a cégen belül az alumínium nyílászáró gyártásához beszerzett új üzemi berendezések mellett az informatikai hátteret is folyamatosan fejlesztettük. Például a hagyományos számítógép-hálózat infrastruktúra bővítése mellett – létszámunkhoz képest proaktív módon – új vállalatirányítási rendszer bevezetését kezdtük meg egy pár hónapja, ami megkönnyíti a Budapest és Kisbér, vagyis az ügyfélkapcsolat-beépítés szervezés, valamint az előkészítés-gyártóüzem közötti információáramlást. Sokkal könnyebbnek és lassabbnak képzeltem az ERP-rendszer éles bevezetését, de úgy alakult, hogy most van itt az ideje a teljes centralizációnak. Bizonyos kollégáknál munkafolyamatokat és feladatköröket is változtattunk (néhol csökkentettünk, néhol bővítettünk), ezzel is igyekeztünk megelőzni a bajt.

Ez a korosztályos különbségek miatt volt fontos?

Részben igen, hiszen az idősebb kollégákat megpróbáljuk a személyes jelenlétet igénylő munkafolyamatokból kivenni, de vannak olyan munkatársaink is, akiknek vagy a velük együtt élőknek gyengébb az immunrendszere, őket sem szeretnénk kitenni a kockázatoknak, amit most az irodai vagy az üzemi bejárás jelent. De fontos szempont volt, hogy az otthoni munka és az azzal járó informatikai lehetőség kapcsán is átgondoltuk, ki mit tud a leghatékonyabban elvégezni. Így olyan kollégák például, akik egyébként az építkezéseken dolgoznak, most részben gyártás-előkészítő feladatokat is végeznek a meglévő feladatkörükön túl, bár némileg csökkentve is annak korábbi határait. Számítunk arra is, hogy lesz egy időszak, amikor le kell állnunk az üzemi termeléssel is, ahogyan az Olaszországban történt.

Hogy tudtatok erre felkészülni?

Már a vírus kezdeti szakaszában, amikor Magyarországon talán még beteget sem jelentettek, végiggondoltuk a higiéniai szükségleteinket, és elkezdtük a védekezéshez szükséges eszközök beszerzését. Úgy érzem, hogy a budapesti irodai környezetünknél sokkal korábban elkezdtünk felkészülni az előttünk álló időszakra, mint azt máshol hallani lehetett. Új belső szabályokat hoztunk például a teljes elkülönítésre, egy ember – egy iroda – egy nap elv. Eszközök (pl. nyomtatások) szempontjából is elválasztottuk az irodákat, nincsenek már közös étkezések. Nem állhatunk meg az egyeztetésekkel, az értekezletekkel, a tervezőkkel való kapcsolattartással, az ügyfelek igényfelmérésével, az értékesítéssel. Kisbéren az üzemben sokkal nagyobb közös légterek vannak. Ott megpróbáljuk a gyártásvezérlést home office megoldással működtetni, vagy felcserélt munkarendet alkalmazni. Leültünk a kollégákkal, és megbeszéltük, hogy leálljunk-e, ők amellett voltak, hogy szigorúbb szabályokkal, de végezzünk termelést addig, ameddig tudunk. A beszállítók is próbálják teljesíteni a megrendeléseinket, reméljük ez hosszú távon is így fog maradni. Természetesen, ha helyzet megköveteli, akkor az üzemben erre teljes leállással fogunk reagálni.

Az elmúlt két hétben sok mindenre felkészültünk, kérésemre a járványügyi helyzetet komolyan vevő szellemi foglalkozású kollégáim egyéni cselekvési tervet készítettek, amit megosztottunk egymással, így mindenki tudja, ki mire képes, miben jó, miben tud rugalmasabb lenni.  Bíznak egymásban és a cégben, a közösen létrehozott platformunkban. Látványos, ahogyan a folyamatok átláthatósága biztonságérzetet ad mindannyiunknak. Fantasztikus megélni azt, ahogy a kollégák lereagálják ezt a helyzetet, és az az érzésem, nem azért teszik, mert féltik a munkahelyüket, hanem azért, mert bíznak abban, hogy jobban is ki lehet jönni ebből a helyzetből, mint ahogyan belementünk.

Ez hogyan lehetséges?

Vezetőként én is azt érzem, erősebben fogunk kijönni ebből a helyzetből, mind az anyagi, mind pedig a szakmai előmenetelünket illetően. Tekintettel arra, hogy a cégünk előkészítésében, szakmai specializációban, de a saját fejlesztett termékei okán is „fejnehéz” – vagyis nagyon magas a gyártás-előkészítési igényünk, sokkal precízebben, több rajzanyaggal és kommunikációval végezzük az előkészítési munkát –, ezért ezt az időszakot pozitívan tudjuk abszolválni, mert egy üzemleállás esetén ezekkel a folyamatokkal jelentősen haladni is tudunk, nincs elvesztegetett idő. A gyártási oldalon is előkészítettük annyira a folyamatokat, hogy egy leállás után, elég hamar be tudjuk hozni a lemaradást, bízom kollégáim tudásában és tenni akarásában. Mindannyian azon mesterkedünk, hogy megőrizzük a cég erősségeit, és úgy álljunk hozzá ehhez az időszakhoz, hogy képesek leszünk nyertesen kijönni belőle.

Mi a helyzet az építkezésekkel. Tapasztaltok leállásokat?

Ameddig folyamatosan tudunk gyártani és kiszállítani a házainkra, addig folynak a kivitelezéseink, erről a saját csapatunkkal és az alvállalkozóinkkal is naponta egyeztetünk. A visszajelzések alapján vannak olyan építkezések, ahol központilag leállítják a helyszíni és beszállítási munkát, mások a kormányzati intézkedések alapján mérlegelnek erről. Mindenki eltökélt abban, hogy a házakat be kell fejezni, a Megrendelő bízik bennünk és ennek meg kell felelnünk. Eltolt munkarenddel, fizikailag kellő távolságot tartva, sokkal kevesebb egy légtérben történő munkavégzéssel próbáljuk a beépítési helyszínen végezni a dolgunkat. A kivitelezés területén a segédanyag, a vasalatok beszállításának biztosítása egy kérdéses pont, de igyekszünk minél nagyobb tartalékokat képezni, ezért átalakítottuk a rendelési ás raktározási folyamatainkat is.

A legtöbb cégnél inkább pánikot lehet tapasztalni, és elbocsátásokról is lehet hallani. Ti azonban más utat követtek. Hogyan lehet pozitívan nézni egy válsághelyzetet?

Szerintem a pánik a legrosszabb vezetői reakció ebben a helyzetben. Én magam is hallom, látom, és a pályáztatott pozícióinknál érzékeljük is, hogy hirtelen óriási lett a mozgás a munkaerő piacon. Látjuk, hogy az építőipar elbocsátásokkal próbál hirtelen reagálni. Építésvezetői, beépítői vagy előkészítő feladatkörökre finoman szólva nem volt korábban tolongás nálunk, bár magasra is tettük a lécet, most azonban napi szinten kapok önéletrajzokat. Én felelős cégvezetőként úgy vélem, az nem megoldás, ha egy viharban elkezdem kidobálni a hajóból az azt üzemeltető embereket. A kollégák hozzáállása, a cégben felépített módszertanok, a kapcsolatok, a reményeim szerint irányukba is bővülő hatásos és könnyítő Kormányzati lépések mind-mind olyan jeleket sugároznak folyamatosan felém, hogy a KAV akkor is túl fogja élni ezt az időszakot, ha hosszú ideig ilyen helyzetben áll a gazdaság vagy az építőipar. Úgy érzem, aki most észnél van, nem épít le. Megpróbálja megőrizni a meglévő létszámot, ha kell, átstrukturálja a folyamatokat, leül az embereivel és megbeszéli velük a helyzetet akár új alapokra helyezve korábbi megállapodásukat, így nyertesen jön ki ebből az időszakból. Másképp hogyan oldja meg az újraindulás utáni felfutás kezelését egy cég? De nézzük csak munkavállalói oldalról: helyreállás után melyik munkavállaló menne olyan céghez szívesen dolgozni, ahol az első nehéz pillanatban kirúgták az embereket?