Miért került alumínium nyílászáró ebbe a természetközeli épületbe? A hely szelleme bizonyára fa nyílászárókat kívánna, de legyünk őszinték: ez az épület nem a tornácos, fehérre meszelt falú, zsalugáteres ablakú romantikát testesíti meg, hanem egy „vidéki sanzont”.
Őszinte, karakteres hangvételével elvesz a természetből, és mégis hozzáad egy olyan keserédes eleganciát, amelynek letisztult nagyvonalúságát csak a fém nyílászárók képesek megadni.
A harmóniát legfőképpen az átgondolt belső terekben és a változó belmagasságú közösségi pihenőtérben érezhetjük át, de a homlokzati formálás és a műszaki megoldás is ennek elérését célozza.
A négyszárnyas emelő-toló ajtó és alakos felülvilágító együttese a ragasztott fa tartószerkezetek mögött helyezkedik el úgy, hogy helyet is biztosít a látszó dobozos lamellás árnyékolásnak is. Valódi különlegesség az emelő-toló ajtó szárnyprofiljának kiszélesítése abból a célból, hogy az a főtartó mögött elrejthető lehessen. Az árnyékoló dobozok mögötti felvastagított tokok, a tokosztók típusai és magassági pozíciói mind átgondolt, konzekvens csomóponti tervezés eredményei. A küszöbök magasságának meghatározásán elindulva, a nyílászárók szárnyméretének arányán keresztül, a rovarhálók esztétikus elhelyezéséig mind azt a célt szolgálják, hogy a hőn áhított harmóniát elérhessük.