Amikor a gúzsba kötött épület fellélegzik

Amikor a gúzsba kötött épület fellélegzik

2018.10.24. Szerző: Mravik Csaba | Építész: Lenzsér Péter | Fotók: Bata Tamás

Az évtizedekkel ezelőtt épített lakóépületek esetében a nyílászárókat jóval kevesebb kihívásnak tették ki az építtetők. A falnyílásokba egyszerű erkélyajtók, középen felnyíló ablakok és erkélyajtó kerültek. A nyílászárók szerepe alárendelt volt. Mára a technológia fejlődése és a szabad építészeti tervezés jóvoltából ez nagyon megváltozott: a bonyolult, kihívásokkal teli útra is rálépünk azért, hogy az építészeti vagy a megrendelői elképzelés megvalósuljon.

A meredek utcában található lakóépület a kornak megfelelő kivitelezési technológiával épült, kis falnyílásokkal, óriás tetővel, az akkori divatos erkélyek sorával „gúzsba kötve”.

Az új tulajdonos és az építész éltek a lehetőséggel, és az épület új homlokzatait megvizsgálva áttörtebb, nyitottabb épülettömeg megkomponálására törekedtek. A zártabb alsó tömegben klasszikus keretes nyílászárókkal találkozunk, míg a felső, nyitottabb szinteken megjelenik a keret nélküli nyílászáró szerkezetek világa. A legizgalmasabb a nappali-étkező szintje, ahol szinte az összes homlokzati fal kiváltásra került azért, hogy helyét átvegye a maximális transzparencia. Az U alaprajzú üvegfelületben az üvegszerkezetek szinte csak strukturális üvegsorolással csatlakoznak egymáshoz. Nincs ez másként a sarokátfordulás esetében sem, egyedülálló módon a keret nélküli tolóajtó rendszer – a KAV-os rafinériát segítségül hívva – üveg-üveg sarokmegoldással folytatódik a főhomlokzaton. A transzparens felület egyediségét tovább fokozza, a Magyarországon lakóépületnél elsőként alkalmazott, az üvegreflexiót minimálisra csökkentő különleges bevonat alkalmazása.

Az épület így fellélegzett, ahogyan mi is, amikor a tetőteraszról az elénk táruló pazar budapesti panorámát megpillantottuk.