A minimál stílus és az aranymetszés találkozása

A minimál stílus és az aranymetszés találkozása

2018.08.08. | Szerző: Magócsi Anikó | Fotók: Bata Tamás | Építész: Unicsovics István

Egy minimál stílusú ház, amelyben a nyugalmat a párhuzamosok és a merőlegesek szabályossága teremti meg, ahol a letisztultság és a funkcionalitás uralkodik. A ház tulajdonosa F. A. Porsche (a “Porsche Design” alapítója) filozófiájának mentén álmodta meg otthonát, itt a funkcionális kialakításnak megfelelően a forma követi a funkciót. „Design is neither form alone nor function alone, but the aesthetic synthesis of the two.” Az “okos eszközök” működtetési igénye, a nagy üvegfelületek és egy impozáns méretű tolóajtó a KAV munkatársainak is komoly kihívásokat jelentettek.


Úgy tudom, személyesen felügyelted a házad elkészültét a tervezéstől a kivitelezés teljes folyamatáig. Miért volt ez ennyire fontos neked?

Önmagamat valósítottam meg ebben a házban. Nagyon sok helyen éltem, egy olyan otthont kerestem magamnak, amiben valóban nyugodt tudok lenni, és az élettér is maximálisan az én igényeimet szolgálja. Egyébként nem akartam építkezni. Egy olyan házat kerestem, amit a letisztultság, a párhuzamos és merőleges szabályos játéka jellemez minden sallang nélkül, mert nekem ez segít abban, hogy a kinti zűrzavar után az otthonomban nyugalomban érezzem magam. Aztán megtaláltam ezt a telket, s végül inkább belevágtam az építkezésbe. Fontosnak éreztem, hogy valóban úgy és olyan minőségben valósuljon meg ez az épület, ahogy én szeretném, ezért tartottam fontosnak a személyes jelenlétet.


Kép: F. A. Porsche (a “Porsche Design” alapítója)

Mit jelent az, hogy az élettér maximálisan kiszolgálja az igényeidet?

Egyedül élek, de a nappalim például közel 120 négyzetméteres a konyhával együtt, mellette van a dolgozószobám és egy tusoló, fent a hálószobák, de a garázs is például öt állásos. Az egész épületet a nagy üvegfelületek határozzák meg. Mivel a ház minimál stílusban készült, szerettem volna valamivel megnyitni a teret. Szerencsére ez sikerült: dél-délnyugat felé teljesen nyitott a ház egy hatalmas keret nélküli tolóajtó segítségével. Nagyon szeretem innen nézni a naplementét, ami főleg télen melegséggel tölt el. Alig kell fűtenünk, hiszen ahogy a nap körbejárja a házat a nagy felületeknek köszönhetően az üvegházhatás miatt felmelegszik. Nyáron hűteni kell, de a lamellás árnyékolók segítségével ezt is minimálisra lehet csökkenteni, tehát jól működik a ház.

Úgy tudom, hogy egy elég komoly döntési folyamat előzte meg a szakemberek kiválasztását, a nyílászáróknál mi határozta meg a döntésedet?

A szervízháttér és a mérnöki tudás volt az, ami alapján döntöttem. Hiába voltak más – svájci, belga vagy német – cégeknél kiváló műszaki megoldások, de nem volt magyarországi szervízhátterük és mérnöki csapatuk. A KAV-nál már az első pár tárgyalás folyamán olyan hozzáállást tapasztaltam, ami nagyon meggyőző volt. Egy elektromosan vezérelhető automata ajtónál számomra a nulla-huszonnégyes szervíz a legfontosabb. Kialakult egy közvetlen kapcsolat a céggel, így már telefonszám alapján be tudnak azonosítani, s akár „távvezérléssel” is segítenek megoldani a problémát.

Említetted, hogy a nagy üvegfelületek meghatározó elemek voltak a ház tervezésekor. Ennek egyik meghatározó része a hatalmas tolóajtó...

Igen, tudomásom szerint a házamba történő telepítésekor ez volt Európa akkori legmagasabb Schüco 77.PDHI tolóajtója. Ennek az impozáns technológiának köszönhetően csak a vékony függőleges szárnykeret látszik, semmi más. Egy rejtett sínrendszerben mozognak párhuzamosan, természetesen motorosan és épület felügyeletről vezérelten.

Úgy tudom, elég komoly a ház intelligens vezérlési rendszere is. Mesélnél erről egy kicsit?

Két részből áll a KNX (Loxone) rendszer, az egyik a hűtés-fűtésvezérlés, a másik az általános épületautomatizálás ami az árnyékolókat, az ablakokat, a fényeket működteti, és a segítségével bárhonnan ki tudom nyitni a nyílászárókat, csak egy telefon vagy egy számítógép kell hozzá. Amúgy az volt a szlogen nálam, hogy ami nem fér be az ajtón, azt behozzuk az ablakon.

Egyébként bebizonyosodott a döntésed helyessége? Elégedett vagy a KAV-val, akár a megvalósítási folyamatot, akár az utógondozást nézzük?

Egy nagyon családias légkörben mozgó műszaki céget ismertem meg. A termékek sorsát nemcsak az építkezés kezdetétől a befejezéséig követik figyelemmel, hanem a beszerelés után is folyamatosan odafigyelnek rájuk. Az ajtók és ablakok működését leellenőrizték, s bármilyen probléma adódott az építkezés alatt vagy azóta, mindig helyt álltak. Például az emeleten van egy 4m x 2,5m-es ablak. Amikor az üvegmező megrepedt, és ezt jeleztem feléjük, ők rövid idő alatt kicserélték úgy, hogy a burkolatok már kész voltak, s csupán egy-egy centi volt a mennyezet és a szerkezet között. Az üvegpanel csere idején inkább elmenekültem, hogy ne lássam, összetörik-e a hatalmas üveglapokat, vagy sérül-e a burkolat. De semmi sem történt, fantasztikusan megoldották ezt a feladatot is. Ők tényleg mindent megoldanak, amit mérnökileg meg lehet oldani, pont ez a tudás és a hozzáállásuk emeli ki őket a többi cég közül.

Végig kísérted az egész építési és kivitelezési folyamatot. Mi a tapasztalatod, hol tart ma a magyar építőipar?

A prémium szegmensben mostanra elértük a nyugat-európai árszintet, építőanyagban teljesen ott tartunk és megközelítőleg munkadíjban is. Szinte azt is mondhatnám, aki nem osztrák árakon jön dolgozni, azzal nem is érdemes foglalkozni, mert nem tudja a megfelelő minőséget produkálni. Inkább meg kell fizetni, ki kell várni, de nem szabad kóklerekkel végig csinálni ezt a folyamatot, mert akkor sokkal többe fog kerülni a helyreállítás. A kelet-európai cégeknél egyébként az a legnagyobb probléma, hogy az emberállományból nem tudjuk kihozni a nyugat-európai minőséget. A magyar építőiparra az a jellemző, hogy egyik munkából mennek a másikba, állandóan fáradtak az emberek, nem tudnak kikapcsolni. Az embereknek nincs idejük a regenerálódásra. Szét vannak hajtva, és így nem tudnak összpontosítani annyira az aznapi adott munkára.

Akkor megvalósult az az élettér, amit megálmodtál magadnak?

Amilyennek megálmodtam, olyan lett a ház, nincs eltérés a rajzok és a megvalósulás között. Maximum nüansznyi finomodás volt, mert én még ennél is minimálabbra terveztem. Amikor viszont azt láttam, hogy az élet azért nem ennyire rideg, mint amennyire én elgondoltam a párhuzamos, merőleges és monokróm színek hármasában, akkor elkezdtem gondolkodni, hogyan lehet ezt elegánsan finomítani. Most ennek a folyamatában tartunk fával és színekkel igyekszem igazítani a tereket. De nagyon jó itt élni, és ez a legfontosabb.