Szervesen megjeleníteni az építészetben a művészetet, és valódi élménnyé tenni a lakóépületen belüli létezést. Ebben a szellemben készült el a nemcsak vizuális megjelenésében, de részletiben is számos különleges megoldással operáló, budai Költő Kert projekt, melynek nyílászárós megoldásait a KAV készítette. A világszinten is különlegesnek számító épületegyüttesről Ziszidisz Nikosszal, a végső kivitelezést végző ETNA Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk.

A Költő Kert projekthez miként kapcsolódtatok?

A rendhagyó koncepciójú Költő Kert villákat sok évvel ezelőtt álmodta meg Városi Gábor a Költő és a Hangya utca közé eső rézsűs, meredek hegyoldalra. Az elképzelése az volt, hogy olyat építsen, amire elsőre a legtöbben azt mondják: lehetetlen. A kiindulás tehát egyfajta művészeti provokáció volt, ahogy ezt Gábor is szokta mondani. Nagyon érdekes kubusok készültek, nagy része üveg, másik része pedig térrács acélszerkezetből. Tehát már a tervek sem hagyományos elveken alapuló házak voltak, hanem szoborszerű műalkotások, melyek kivillannak az erdős hegyoldalból és a panorámára vannak fordítva. A belső terek is óriási üvegfelületekkel vannak határolva, ami miatt impozáns hatást keltenek. Első lépésben ehhez a projekthez szervesen kapcsolódott volna egy felső villasor – Los Angeles-i vagy milánói design villaparkok mintájára –, aminél már 2018-ban mi voltunk a kivitelező csapat és egy szomszédos háznál is. Mindenki látta, hogy a területen lévő építkezéseinken rend van, szépen halandnak, jó minőségben. Én egyébként azt vallom, hogy ahogy kint úgy bent ahogy fent úgy lent. Hiteles következtetést lehet levonni abból, hogy milyen az íróasztalunk, a cipőnk, vagy akár az építkezésünk, ugyanis azokról vissza lehet következtetni, miként állunk hozzá a dolgokhoz. Ha nincs rend körülöttünk, akkor a fejekben sincs rend. Mindenkinek látnia kell a célt, hogy mit építünk, mit fog tudni a ház. Mert a legeslegjobb tervekben is lesz az építkezés során változtatás. Visszatérve a Költő Kertre, egyszer csak Városi Gábor meghívott kávézni, és elmondta, látja, hogy mi jöttünk erre a környékre legkésőbb, és gyakorlatilag mindjárt elkészülnek a házaink. Nála viszont akadozik a kivitelezés, így megkérdezte, nincs-e kedvünk beszállni. A korábbi kivitelezőknek nehéz volt megvalósítani a design and building koncepciót, amit viszont Gábor nagyon szeret. Először csak tanácsot adtunk, majd végül átvettük a kivitelezést.

Mitől specifikus ez a projekt?

Speciálisak a kubusok, nehéz a környezet, hiszen egy hegyoldalban vannak az épületek, ami miatt az organizáció is bonyolultabb. Olyan részletek vannak a Költő Kertben, ami más épületekben tényleg nem fordulnak elő. Szerintem ez sok kivitelezőnél nem illeszthető be a működési mechanizmusba. Nálunk igen, mert én ezt keresem. Nem végrehajtó-típus vagyok, nem az a „ennyi pénzt kaptam, azért ennyi fér bele” típus. Ha megvannak a megfelelő keretek, akkor mi addig vagyunk ott, amíg 100 százalékosnak nem érzem a házat. Ha pedig valahol újra kell gondolni valamit, akkor azt is megoldjuk. Az olyan projekteket szeretem, ahol egy csapatban ülök a tervezővel, a megrendelővel, közösen meghatározzuk a célt, hogy mit szeretnénk. Ha tudom, hogy ők mit akarnak elérni, akkor én is jobban oda tudom tenni magam a kivitelezésénél. A csatlakozásunk után az első évben csak besegítettünk a projektbe, de nagyon sok örökölt vállalkozó volt az előző kivitelezésből, ezért kicsit félkarú karmesternek éreztem magam. Nem tudtunk olyan szemléletben működni, ahogy szoktunk. Utána volt egy szünet, amikor én azt mondtam, akkor tudom ezt a házat átadni, ha szabad kezet kapok. Érkezett egy finanszírozó is a projektbe, aki megteremtette azokat a kereteket, amelyek ahhoz kellettek, hogy a ránk jellemző szemléletben tudjuk befejezni a Költő Kertet. A művészeti gondolkodás miatt úgy kellett a gazdasági kereteket megteremteni, hogy az alkotói képzelet is megmaradjon. Öt hónap alatt annyit haladtunk, amit korábban 2-3 év alatt értek el ebben a projektben. Nagyon feszes intervallumban, fél év alatt meg is szereztük a használatbavételi engedélyt, az utolsó részletek pedig ezután kerültek a helyükre.

Volt olyan ötlet, ami a ti belépésetekkel valósult meg?

Igen, számos finom részletet tudtunk még hozzáadni. Ilyen például az épületek feletti zöld sáv, ahol a kertész egy ligetet tervezett és Gábornak sem volt vele korábban komolyabb terve. Amikor az alsó teraszok és az épített környezet is elkészült felsétáltunk oda rájöttem, hogy ez egy gyakorlatilag egy képeslap, amit látunk. A panoráma, a kubusok, a fák és a kék ég, csak egy tetőterasz hiányzott. Szerencsére a megrendelői igény is mutatkozott a tetőteraszokra, így végül közösen kialakítottunk oda egy mesés Sky teraszt. A másik pedig az alsó gyalogos út. A Költő kert hat dupla lakásból áll, amik alatt egy hatalmas mélygarázs helyezkedik el. Fent vagyunk a hegyoldalban, tehát ide ritkán érkeznek gyalog az emberek. A Hangya utcával párhuzamos gyalogos bejáratnál viszont elhelyeztünk műalkotásokat és vannak olyan megvilágított rézsűk, ahol 50 éves tölgyfa lóg ki az út fölé és az általunk beültetett ezerszínű növényzet. Ez a sétány az épület egyik legszebb pontja lett, a megnyitónál is ott gyülekeztek az emberek. Vannak tehát olyan részek, melyek a kivitelezés során mutatják meg magukat, és ezeket fel kell tudnunk ismerni. Egy olyan együttműködés alakult tehát itt ki, ahol meg kellett érteni a megálmodót, a művészt, és aszerint kellett stratégiába helyezni a folyamatokat. A mi belépésünk keretet adott a projektnek.

A KAV ekkor már rég benne volt a folyamatban.

Igen, a KAV már a Költő Kert kreatív tervezésében is részt vett, ők a legtöbb nyílászárót, felülvilágítót már elhelyezték akkor, amikor mi bekapcsolódtunk a projektbe. 80-90 százalékos teljesítésnél voltak. Egy kicsit az operatív gazdája hiányzott a projektnek, és ez érezhető volt a vállalkozókon, hogy hiányzik valaki, aki a vízió mellett a konkrétumokat is elmondja. Amikor beléptünk a folyamatba a KAV nagyon üdvözölte, hogy elkezdtünk olyan témákat feszegetni, amit korábban senki ebben a projektben, például az elsődleges és másodlagos szigetelés kérdését.

Az ETNA és a te szakmai életedbe hol helyezed el ezt a projektet?

Ami ebben a projektben nem tetszett, az az, hogy már valaki előttünk elkezdte. Jobb, ha az elejétől kezdve ugyanaz a kivitelező cég végzi el a munkát, hiszen, ha sok kézen megy át egy projekt, akkor fontos információk elveszhetnek, vagy gazda nélkül maradhatnak. Viszont amikor először beléptem a garázsba, majd az épületbe és megláttam az apró részleteket, amiket Városi Gábor és Nagy-Miticzky Szabolcs kidolgozott, akkor tudtam, ebbe muszáj belevágnunk. A vízió is nagyon tetszett Gábor elképzeléseiben: az ember, ha itt él, amíg eljut a lakásából az autójáig, addig olyan apró emocionális élmények érik a házban, amitől valahogy jobban érzi magát. Ez a fajta cél az építőiparon belül ritka, és nem is értem, hogy a többiek miért nem így csinálják. A Költő Kert a benne élőket, az idelátogatókat felemeli, egy különleges élményen vezetjük át az embereket.  Ha kicsit visszarepülünk az időben, amikor még nem a négyzetméterárak határozták meg az építészeti formákat, a barokk építészetben például a lépcső a villa központi eleme volt, ott festették meg, később ott fotózták a családokat. Ma, ha megnézzük egy lakópark, vagy családi ház lépcsőjét, akkor azt látjuk, hogy a szükséges minimum méretűek és építészeti oldalról el vannak hanyagolva, mert azokért nem lehet négyzetméterárat felszámolni. Itt belépsz a gyalogosbejáróba, az egyik fal szándékosan ki van döntve oldalra, így onnan beesik a fény és az eső is, ami szépen a látszó beton szerkezeten csordogál le, és előbb-utóbb majd mohák keletkeznek rajta, gyönyörűen öregítve a szerkezetet. Ennél az épületnél sok ilyen apró részlet van, a lépcső például nem ér hozzá a falhoz, hanem finoman el van lebegtetve kicsit és úgy van megvilágítva. A Költő Kertben az úgymond unalmasabb, általában funkcionális terek is élménnyé változnak. Ezért mondtam azt, hogy ebben mindenképp szeretnék részt venni. Ez a ház olyan, amit én mindig is szerettem volna. Úgyhogy az összes hendikepjével, nehézségével együtt nagyon szeretem ezt a projektet.