A lakóépületek építészeti trendjeinek változásával egyre nagyobb üvegfelületek jelennek meg az ingatlanokon, miközben a keretrendszerek méretigénye csökken. Így egyre többször merül fel az eddig csak a kommunális építési kultúrában jelenlévő acél nyílászárók használata. Arról, hogy milyen esetekben érdemes alumínium nyílászárók helyett acél nyílászárót választani, és mit tud ez a termékkör, Lovász Károllyal a KAV Hungária ügyvezetőjével beszélgettünk.

A KAV itthon úttörőnek számított, amikor az alumínium nyílászárókat lakóépületekre kezdte ajánlani. Az acél lehet az új alumínium?

A válasz többrétegű. Véleményem szerint egyfajta trendváltás zajlik a mai építészeti kultúrában, amely nemcsak látványban, hanem az alkalmazott szerkezeti megoldásokban is változást diktál. A minimál koncepció elemeinek és érdemeinek megtartása mellett a vintage design kezd beszivárogni az építészeti trendek élvonalába. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a markáns, szintmagas kültéri üvegfelületek nagyon keskeny keretrendszerrel történő egyesítésének igénye megmarad, de ezt erősítve a hagyományos ablak és ajtó termékeknél is keskeny pánt és üveges keretmegoldást várnak el kül- és beltéren összehangolva. Beltéri ajtókon – legyen ez toló vagy nyíló – megjelenik a vékony osztóborda sor, ez eddig tiltott kifejezési eszköz volt néhány építészirodában. A hatalmas ablak- és ajtófelületek vékony kereteit ez esetben úgy tervezik az építészek, hogy azok inkább csak nyers falfelülettel, egyszerűen érintkezzenek. Nyilván a méretes üvegszerkezetek mellé nem fehér hajópadlót választanak, hanem a betont vagy más öntött anyagot, ugyanakkor a kompozit elemek és egyéb természetes homlokzatburkolati megoldások adják a függőleges felületi design javát. Itt már olyan üvegmezők jelenhetnek meg, amelyeknél a vékony alumínium vagy kompozit keretanyagok statikailag nem képesek hordozni a terheket. Az Optivision rendszerünk is egyfajta megoldási javaslat erre, itt a ragasztási technikákat hívtuk segítségül, de a nagyméretű bukó-nyíló erkélyajtóknál már az ilyen épületet megálmodó ügyfelek számára vastagnak tűnnek a standard alumínium tok-szárny megoldások.

Ekkor lehet megoldás az acél?

Nem sok olyan anyag van, aminek azonos méretben az alumíniumnál sokkal jobb az inerciája vagy a sarkok terhelhetősége, és ebben az éghajlati övben hőhídmentes kivitelben is alkalmazható. A háromrétegű üveg hőtechnikai „igényvilágában” egyedül az acél marad a megoldás. Az acél nyílászáró rendszerek között is csak néhány képes megoldást és kielégítő eszközrendszert adni a felmerülő „vintage” igényekre. Összefoglalva tehát az ilyen, tervezők által megálmodott extrém keskeny kültéri és beltéri ajtó- és ablakkereteket alumíniumból nem tudjuk megoldani, ezekben az esetekben érdemes az acél felé fordulni.

Mit tud az acél?

Az acél és az alumínium között felhasználásban és a felületkezelés minőségében szinte semmi különbség nincsen, kizárólag a gyártási, illetve vasalati technológiában van markáns differencia. Az acélt ugyanúgy tudjuk hőhídmentes, tehát hőszigetelő tok- és szárnykapcsolatban alkalmazni.  A minimál vagy vintage koncepcióhoz alkalmas acél rendszerek 5-6 centiméter tok-szárny szélességi mérettel rendelkeznek beltér felől is. Ez annyira vékony, hogy kültér felől több mint a felét el is takarhatja a lamellás árnyékoló lefutó.
A modern acél nyílászárók kilincsben, kezelésben, motorizálásban ugyanúgy fejlett, nagyon magas színvonalú alternatívákat nyújtanak az intelligens épületmegoldásokban is, mint az alumínium rendszerek.  Megjelenésben látszó- és rejtett vasalatban szintén minden lehetőséget tudnak, amit már az alumíniumnál megszokhattunk. A karbantartás, illetve az üvegcsere is tökéletesen megoldott ugyanúgy, mint más konfekcionált rendszerekben. Egy nagy különbség azonban szembetűnő, hogy az acélból sokkal filigránabb megoldás kivitelezhető ugyanolyan statikai igénybevétel mellett. Hiszen az alumíniumhoz képest az acél egy sokkal erősebb, masszívabb anyag, ráadásul a sarkoknál nem gérben vágott mechanikusan kötött és ragasztott, hanem körben hegesztett illesztéssel toldunk tokot és szárnyat egyaránt. Ezáltal a hegesztett, becsiszolt, egyben porszórt keretekből sokkal masszívabb szerkezet jön létre például egy egyszerű nyíló ablakszárny vagy erkélyajtó esetében is, nem is beszélve a toló verziókról.

– És akkor miért nincsenek annyira elterjedve az acél nyílászárók?

– Jóval magasabb az ára, mint az alumíniumnak. Hasonló a helyzet, mint a KAV tíz évvel ezelőtti indulásakor, hiszen a prémium fa- és az alumínium nyílászárók között akkor kb. 2,5-szeres árkülönbség mutatkozott. Ez a különbség mára jelentősen zsugorodott, amihez a fa árának, valamint a gyártási gépesítés, a technológiai költségek emelkedése is hozzájárult. Ma az acél- és alumínium nyílászárók ára között kb. kétszeres különbség mutatkozik. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az acél gyártása kevésbé automatizálható, a nyílászárók főként manufaktúra jelleggel készülnek. Nagyon kevés gyártó van a világon, amelyik hajlandó acél nyílászáró gyártás-automatizálásba fektetni, ez inkább az acélszerkezeti piac lehetősége. A magyar nyílászáró szektorban nagyrészt középületi megoldásokat kiszolgáló, kizárólag manufakturálisan kivitelezhető termékeket gyártanak acélból, kommunális terek és épületek tűzgátló szerkezeteinek, bejárati ajtóinak, tetőinek anyaga ez. A KAV bár ezt átlépve, főképp az exkluzív piacot tervezi kiszolgálni, de a manufakturális gyártás és anyagfeldolgozás, az ehhez kapcsolódó tervezés és a csomóponti kialakítások sajnos mind-mind a lassabb, drágább gyártási mód felé tolják el az acél nyílászárók gyártását. Nem beszélve arról, hogy maga az alapanyag is jóval magasabb bekerülési költséggel bír, valamint a szállítása és a tárolása is bonyolultabb, hiszen sokkal nehezebb és nyers állapotban korrózióveszélyesebb, mint az alumínium. Ennek az árkülönbözetnek a kifizetésére Magyarországon eddig nem nagyon volt igény. Úgy érzem, most jött el az a pillanat, amikor ismét hajlandóak a megrendelők a jobb technika, a párját ritkító vékony keretszerkezet, a szabadabb tervezési módszertan érdekében mélyebben „belenyúlni a pénztárcájukba”, de nem titkolt szándékunk ebből egy exportképes (termék + szolgáltatás) csomagot is megalkotni. Egy acél ablak élettartama a fához vagy a PVC-hez viszonyítva is sokkal-sokkal hosszabb, az utógondozás is kevesebb energiát igényel, az acélhoz használt vasalatok pedig mára finom, precíziós megoldások lettek. A KAV-nál a patinás svájci Jansen rendszer alkalmazására esett a választásunk, mely megbízható beszállító partnerünk az Alukönigstahl és a Schüco stratégiai partnere hosszú évtizedek óta. Magyarországon több mint 30 éve alkalmazzák, a tűzgátló és egyéb acél felhasználási területeken eddig is egyedülálló megoldásokkal és lehetőségekkel bírt ez a termékkör. A termékskála most már annyira kibővült, hogy lakossági minimál koncepciós épületek kiszolgáló anyaga is lehet az acél.

Speciális beruházásokat igényel a KAV részéről az, hogy jobban elkezdtek az acéllal foglalkozni?

Igen, a komplex lakóépületi acél nyílászáró tervezés, gyártás és telepítés jelentős szellemi valamint fizikai erőforrásbázist igényel. Budapesti irodánkban jelenleg a kalkulációs és építésszervezési feladatok terhelnek le minket, éppen ezért az egy-két darabszámos munkákra most sajnos nem tudunk fókuszálni. Egy külön üzemrész kialakításába kezdünk Kisbéri üzemünkben, mellette gyártáselőkészítő-mérnök kollégáim az acél nyílászáró gyártásszervezési mérföldköveit alakítják ki. Mivel a fekete acélt nem lehet egy légtérben megmunkálni az alumíniummal, így az acél szabászat, a hegesztés és a csiszolások kizárólag külön helyiségben történhetnek. Ez a termékkör másfajta eszközparkot, gépeket, elszívást és gyártói affinitást igényel. Az alumínium nyílászáró gyártásunk egy mérnökirányított, sok forrásból táplálkozó – több százezer cikkszámos – frenetikus építőjáték konfekcionáló terepe, míg az acél nyílászáró műtárgyak gyártása egy, a leleményességet az előre látással keverő, profi szakemberek általi tervezésre ráépülő, két kézzel gyúrt alkotói folyamat.

Képek forrása: JANSEN AG