Prémium, minimál, letisztult egyszerűség – ezek azok a jelzők, amik elsőre eszünkbe jutnak a Porsche-dizájn alapján megálmodott lakóingatlant meglátva. Építész szempontból szokatlan tervezési folyamat után valósult meg az épület, ugyanis a megrendelő nagyon konkrét elképzelésekkel és tervekkel érkezett. A rendhagyó munkáról a ház építészével, Unicsovics Istvánnal beszélgettünk.

Úgy tudom, a megrendelő határozott formai és alaprajzi igényekkel keresett meg, amikor belekezdtetek a ház tervezésébe. Hogy zajlott a folyamat?

Valóban karakán elképzelései voltak a megrendelőnek. Érdekessége a projektnek, hogy nagyon korán elkezdtük a tervezést – a kivitelezés előtt körülbelül másfél évvel –, amikor még az építési telek sem volt meg. Mint tudjuk, ez egy helyhez kötött tevékenység, hiszen nem lehet minden épületet megvalósítani más-más adottságú helyszínen. Mikorra megtaláltuk ezt a végleges telket, a tervezésben is eljutottunk arra a szintre, ahol már a megrendelő elképzelése is határozottan letisztult.

Mik voltak ezek az elképzelések?

Az építtető nagy Porsche rajongó, s a Porsche-dizájn az életterében számos helyen megjelenik, legyen szó apróbb használati- és berendezési tárgyakról vagy belsőépítészeti megoldásról. Ebből kiindulva már lehetett jelentős mennyiségű részletet – burkolatot, homlokzati megoldást, üvegstruktúrát – kitalálni, ami tetszett neki. Volt olyan része is a tervezésnek, amikor már túlzásba is vittük a Porsche-dizájnt, példaként csak egyet említek: az előtető speciális átlyukasztása után a napsütés feliratot rajzolt volna egy kijelölt falfelületre. Azért az ilyen direkt megoldásoktól a végén mindketten tartózkodtunk, mert igazából a letisztult egyszerűséget kerestük mindenhol. Próbáltam a megrendelőt elvinni kissé modernebb irányokba, de hála istennek nem ment bele. A megvalósult épületben a minimalizmus funkcionálisan és tömegképzésben is megjelenik. A felépítmény egy darab kubus, amit úgy kellett felöltöztetni, hogy megfeleljen az építtető kívánalmainak. Fontosak voltak a nagy terek, maximálisan szerette volna kihasználni ezt a területet. Amikor a kivitelezést szerveztük, ő eléggé részletesen utánajárt mindennek, s ebben kellett szakmai segítséget nyújtanom neki. A cél az volt, hogy amit külsőleg-belsőleg megálmodtunk, azt prémium kategóriában, de azért elfoadható ár-érték arányban valósítsuk meg.

Ha már a kivitelezésnél tartunk. Nyílászárók szempontjából miért döntöttetek a KAV mellett? Mik voltak az elvárásaitok?

Az alumínium nyílászáró nagyon fontos, ha nem a legfontosabb volt. Számos top kategóriás céghez elmentünk, sőt Svájcból is idejött egy kirendeltség vezetője, hogy bemutassa a saját termékeiket. Három-négy cégnél több órán keresztül egyeztettünk csomóponti részletekig menően, ám egyik cégnél sem éreztünk biztos szakmai hátteret. Azt a tudást, amivel a KAV hozzáállt maga termékéhez, sehol máshol sem tapasztaltuk. Miután a szerződést megkötöttük, be is igazolódott, hogy jól döntöttünk. Végül még a homlokzati lemezburkolatok kivitelezésére is megbízást kaptak, e mellett annak részletterveit is ők dolgozták ki. Ami nekem a legmeglepőbb volt, hogy az utógondozásra is kiemelt figyelmet fordítanak. A nyílászáró beépítés és beállítás mellett még azokat a dolgokat is kiemelten kezelték – mint például a lamellás árnyékoló rendszer kapcsolódása –, ami nem is közvetlenül hozzájuk tartozott. Azért a kiválasztott üvegpanoráma részekkel valahol mi is belementünk egy olyan ismeretlen szituációba, amiben egy olyan partnerre volt szükségünk, aki segít minket a tudásával. Azért is volt jó döntés más cégekkel szemben a KAV, mert nemcsak el akarták adni a terméket, hanem jól meg is akarták csinálni.

Milyen extra megoldások valósultak meg nyílászárók kapcsán ebben a házban?

Elsőként a hátsó homlokzat teljes szélességében húzódó 3500 mm magas saroksorolt üvegfal tűnik fel mindenkinek, de a leglenyűgözőbb ebben a több, mint tizenhárom négyzetméteres – pillérek közé ékelt – tolóajtó. Ez a megoldás, ezzel a panorámával azt hiszem, magáért beszél. Azt hinné az ember, hogy egy tolóajtónál a méret nem számít, de persze ez nincs így, már csak a beépítési szituációk miatt sem. Esetünkben ugyanis egy viszonylag vékony profilrendszer segítségével akartuk megvalósítani a toló verziót, markáns pillérek miatti megszakítás mellett. Fontos volt az, hogy a küszöböt ne kelljen átlépni, de kritérium volt az is, hogy egy ekkora méretű ajtót ne manuálisan, hanem épületfelügyelet által, elektromosan lehessen nyitni. Az U-alakú üvegportál – tengelyosztással bonyolított – pillérkapcsolattal együttes sorolása sem a földszinten, sem az emeleten nem volt könnyen megoldható, a látható egyszerűség azért jelentős gondolkodást kívánt. A komoly rétegrendből épített nagy üvegmezők súlyából is számos technikai probléma adódott. Nagyon sokat egyeztettünk a KAV műszaki csapatával szerkezeti és csomópontképzési szempontból, melynek szükségességét a kivitelezés igényes folyamata, valamint a megvalósított épület minősége végül igazolt is.

Nagyon erőteljesen megjelenik a házban az a gondolkodás, hogy a harmóniát a párhuzamosok és a merőlegesek megfelelő játéka adja. Az, hogy megbízói oldalról felmerült ez a kérés, ahhoz mennyire volt nehéz tervezőként kapcsolódni?

Azt gondolom, ha az ember el tudja engedni azt, hogy rákényszerítse a beruházóra a maga „építészkedését”, akkor ez igazából inkább használ. Megrendelőnk a párhuzamosokat és a merőlegeseket tartotta alap szervező elemnek, így soha fel sem merült bennünk, hogy valahová íves lépcső vagy fal kellene, és ez igaz a burkolat kiosztástól kezdve a konyhai szagelszívó takarásáig. Amikor elfogadtam – s ez a másfél éves tervezési folyamat első harmadában megtörtént –, hogy nem én fogom irányítani az építtetőt, hanem csak lehetőségeket fogok felkínálni neki, onnantól nagyon organikusan lehetett alakítani, hogy az valósuljon meg, amivel valóban elégedett lesz. S a legjobb az, hogy én is elégedett vagyok az eredménnyel.

Mit tud ez a ház szerinted?

A minőségi anyagok használata mellett mégis letisztult és egyszerű ház lett, és szerintem pont ezzel az egyszerűségével tudja elkápráztatni az embert. Amikor az ember belép az előszobába, meglátja a nappali terét, és kinyílik a belmagassága, utána kezdi el felfedezni a háznak nem túl elrejtett, de számára még ismeretlen részeit – akár a dolgozószoba egylégterűségét a nappalival, akár a lépcsőházi nyitottságot, akár az emeleti szobák kapcsolatait –, s akkor látja meg, hogy ez jóval több, mint egy kockaház, rengeteg ötlet van benne. A homlokzati burkolatok szerintem érdekes ellenpólust váltanak ki az utcai oldal és a hátsó rész között, illetve a sötét és a fehér között. Ha a lamellás árnyékolót az ember leengedi és bezárja, akkor az egyik oldalról szinte egy teljesen fekete házat lát, a másik oldalról pedig egy törtfehér homlokzati dörzsvakolatot. Úgyhogy ez a fajta kettősség, illetve a zártság és a nyitottság elől és hátul is megjelenik. Ez egy olyan ház, amelynek az igazi varázsa az apró részleteiben rejtőzik.