Mit üzen a világ egyik legfiatalabb fővárosának építészete?

Mit üzen a világ egyik legfiatalabb fővárosának építészete?

2017.09.28. | Szerző: Magócsi Anikó

Az Isim folyó partján elterülő Asztana 1997-ben lett Kazahsztán fővárosa. Az elmúlt két évtizedben a kazahok lázas építkezésbe kezdtek, így mára a város nemcsak kormányzati, hanem ipari, egészségügyi és sportközponttá is vált. A fejlődést számos futurisztikus épület, szálloda és felhőkarcoló jelzi.  Az ALUTA szakmai utat szervezett, hogy a magyar szakemberek közösen ismerjék meg ennek a különös városnak a jövőbe mutató építészetét. Az út tapasztalatairól Mravik Csaba, a KAV Hungária fejlesztési főmérnöke mesélt.

A kazahok az elmúlt években szinte a semmiből építettek fel egy új fővárost. Mit tapasztaltál, milyen Asztana?

Nagyon ambivalens érzések vannak bennem. Látunk egy külső tartalmat, ami gyönyörű szép és csillogó, de a mögöttes dolgokkal nem vagyunk tisztában. Nem ismerjük a valóságot: a csillogó épületek mögött milyenek a szerkezetek, élnek-e, és hogyan ezekben az épületekben emberek. Vajon nem csak egy gyönyörű szép kirakat, kulissza ez a város? Emellett ott van a centrumtól távolabb eső környezet. Nagyon erős a kontraszt, hiszen ahogyan távolodunk a központtól, úgy egyre puritánabbul élnek az emberek. Szó szerint szinte nomád körülmények között. Úgyhogy ezért elég ambivalens az egész.

És szakmailag milyen a jövő városa? Mert Asztana erre lehet egy lehetséges példa.

Több forrás szerint a jövő városának modellje Asztana. Akadnak élő példák is az ilyen művi, tervezett városszövet kialakítására, de én úgy gondolom, hogy a jövő városa sokkal alkalmazkodóbb az igényeinkhez, és alázatosabb a természethez. Ennek a szemléletnek csak bizonyos részei lelhetők fel Asztanában. A belvárosi építkezés egy telepített tengely mentén indult el, ami egy elég egyszerű és sokat használt megfogalmazás. Ha megvizsgálunk olyan európai városokat, ahol az élhetőbb város érdekében városrendezésbe kezdtek, ott is ezt a modellt követték csak fordított értelemben véve. Például Párizsban egy sugárutat vágtak a burjánzó városszövetre, majd kitisztították az összes oda nem illő dolgot. Itt fordítva dolgoznak: meghúztak egy nagyon erős vonalat, amire, mint egy gyöngysort felfűzték a látványosságokat, az épületeket. Míg Európában a tengelyek körül sejtszerűen zajlik a növekedés, s ahogy a fának a gyűrűi, úgy épül tovább egy város, itt nem ez tapasztalható. Itt a centrum mellett már elszórva jelennek meg az épületek. Robbanásszerűen növekszik a város: két éve még nem volt ott semmi, most pedig ott áll egy huszonvalahány emeletes ház. Nehezen felfogható, hogy vajon tényleg átgondolt a város erőszakos fejlesztése a közút hálózat, közösségi közlekedés, és a fenntarthatóság figyelembe vételével. S felmerül az a kérdés is, hogy például a közműépítés, vagy a parkolás ezt a növekedést miként követi le. Európában fordítottan működik a dolog, mert meglévő dolgokat fejlesztünk föl, itt pedig a semmiből alakítanak ki mindent.

Ha a ti szegmenseteket nézzük, tehát a nyílászárókat vizsgáljuk, akkor milyen anyagok és megoldások jelennek meg ebben a villámgyorsan felduzzadt városban?

Lenyűgöző futurisztikus épületeket láttunk. Az energiatudatos szemlélet bizonyos területeken észrevehető, amit például az Expón lehetett látni, hogy minden üvegezés háromrétegű. Ez elsőre furcsának tűnik európai szemmel, de ha belegondolunk, hogy Asztana a világ második leghidegebb városa, ahol hatalmas a hőingadozás, akkor már érthetővé válik, miért ilyen megoldásokat használnak. Ha mínusz harminc és a plusz harminc fok között van a hőmérséklet, akkor komfort szempontjából csak ilyen hőszigetelő üvegekkel, vagy szerkezetekkel lehet élhetővé tenni az épületeket. Egyébként nagyon egyszerű szerkezeteket alkalmaznak, még nem jelent meg az az igény, hogy cizelláltabb, érdekesebb konstrukciókkal kísérletezzenek. Nagyon kicsi üvegekkel, kicsi méretekkel dolgoznak, abból viszont rengeteg négyzetmétert használnak. Tehát azt, amivel alapvetően a KAV Hungária foglalkozik, a különleges, érdekes, nagy méretű és nagy súlyú üvegfelületeket nem igazán leltük a városban. Általában mindenből egy típus jelenik meg. Hogyha például a függönyfalakat vizsgáljuk, akkor egy nagyon egyszerű, hagyományos típust és struktúrát alkalmaznak. Olyan, mintha mindent alárendelnének a gyorsaságnak.

Ez mit jelent pontosan?

Az építkezéseken túlnyomó többségében külföldi szakember gárda működik közre és külföldről importált technológiát használnak. Amikor kész van az épület, s átadták, utána hozzáértő, vagy kevésbéhozzáértő szakemberek próbálják karbantartani kisebb-nagyobb sikerrel. Nagyon fájó volt látni, hogy egy olyan kvalitású építésznek, mint Norman Foster van egy kb. 8-10 éves épülete, ami messziről nagyon jól néz ki, de ahogy közeledtünk hozzá, látszik, hogy nagyon-nagyon csúnyán öregszik. A karbantartás során egy üveget például nem az eredeti minőségben cserélnek ki, hanem valamilyen anyagot kerítenek, és azzal pótolják, helyettesítik. Tehát nem olyan gárda végzi a karbantartást, aki szakavatott és ért a területhez, hanem valaki, aki valamilyen ottani eszközzel megpróbál gyorsan megoldást találni, és ez borzasztóan fájó! Ez a megoldás sokszor idegen, és az egész épületnek rombolja az összképét. Ráadásul ezek az épületek így nagyon gyorsan tönkre fognak menni. Míg Európában egy középületet hosszú távra, minimum ötven évre tervezünk, addig itt, ilyen szemlélet mellett ezek nagyon hamar, tizenöt éven belül tönkremennek, beáznak, használhatatlanná válnak. Persze majd építenek újat helyette, de én jobban szeretem, ha az építészek a fenntartható fejlődés jegyében dolgoznak.

A családi házas szegmensből láttatok valamit?

A családi házas szegmensben klasszikus értelemben nem találkoztunk minimál stílussal. A lakóépületeknél is inkább az orosz területek bájaival találkoztunk mind homlokzatban, mind nyílászárókban. Kicsi szerkezetekben gondolkodnak. Ez is azért van szerintem, mert a nagy a hőmérséklet különbség miatt nagy üvegfelületekkel nem lehetne megoldani olyan kialakítást, ami komfortos és élhető lenne. Kis lyukablakokat használnak, inkább azoknak az ornamentikájára, kialakítására, díszítésére helyezik a hangsúlyt, nem pedig a nagy transzparenciára.

És a középületek?

A középületek természetesen a hightech irányt képviselik. Anyagok közül a kő, a márvány, az alumínium és az üveg dominál. Nyilván az időjárás miatt használják ezeket az anyagokat, hiszen egy műanyag vagy fa szerkezet nem bírná ki ezt a klímát. A látványosságok érdekesek még, Asztana belvárosa olyan mint egy különleges építészeti gyűjtemény. Amikor az elnök Magyarországon járt, megtetszett neki a Hősök tere, és felépíttetett egy nagyon hasonló teret, a múzeumnál pedig a New York-i Guggenheim Múzeum lehetett a példa, ami a belső megoldásokban különösen tetten érhető. Tehát sok-sok épületnek megalkották a kazah gondolkodásnak és a mítosznak megfelelő másolatot.

Ennek az útnak még az volt az érdekessége, hogy versenytársakkal utaztatok együtt. Milyen, amikor egy iparágnak a specialistái együtt mennek tapasztalatot gyűjteni?

Ez egy nagyon-nagy hozzáadott értéke volt ennek az útnak. Szakemberekkel együtt tudtuk vizsgálni az épített környezetet, és bizonyos szakmai megoldásokban véleményt cserélni. Átbeszéltük, hogy ki, miként oldott volna meg egy adott problémát. Illetve van egy nagyon érdekes és fontos hozadéka még, hogy az emberi kapcsolatok is magasabb szintre emelkednek. Itthon, mint versenytársak dolgozunk, kint pedig mint egy érdeklődő kis közösség működtünk, akik közösen eltöltve az időt, tanulás közben ismerték meg a másikat. Tanulságos és jóleső érzés, hogy igenis létezik az az érzékeny szakmai közeg, amelyik vágyik arra, hogy egymást megértve keresse az útját itt Magyarországon. Amelyik azt kutatja, hogy miként tudnak a cégek élhetően és fenntarthatóan egymás mellett boldogulni, s a saját céljaikat építeni.