Hőszigetelési problémák - Sorozat, 1. szám

Hőszigetelési problémák - Sorozat, 1. szám

2014.09.10. Szerda | Szerző: Lovász Károly

Hőszigetelési problémák az árnyékoló-nyílászáró csomópontban

Korunk építésze folyamatos vesszőfutását éli, ha a megrendelővel történő egyeztetések során a hőszigetelésre és/vagy az energiamegtakarításra terelődik a szó. Nem könnyű megfelelni a beruházók feltételeinek, mert egyrészt a mai energiaárak miatt eleve érzékenyek az átadás utáni fenntartási költségekre, másrészt pedig állandóan sokallják a kivitelezésre ráfordítandó szigetelő és gépészeti anyagok költségét.

Elrettentő példákat látni barátainknál otthon vagy éppen nagy kommunális épületekben, ahol a sarkokban és az ablakok körül színpompás penészfoltok csökkentik komfortérzetünket, de e mellett jelentős egészségromboló hatással is bírnak.

Sajnos lavírozni kell, ki-ki a szakmai meggyőződése vagy kommunikációs képességei alapján tudja elfogadtatni a végleges hőtechnikát, áterőltetni a jobb értékeket megrendelőjénél. Ilyen helyzetekben, amikor energetikai számítások közben - variálások miatt - felfokozott a szellemi teher, könnyű hibát véteni, nem beszélve ha még a leadási határidő is szorít.

Rendszeresen találkozunk olyan problémával, ahol a nyílászáró teherhordó szerkezetbe történő integrálásakor nem tudnak kellő figyelmet szentelni az elé közvetlen telepítendő külső árnyékoló hőhídmentes - minden metszési síkban a tágabb környezetével valamint azok hőtechnikai és akusztikai tudásával megegyező – csomóponti kialakítására.

Az 1. és 2. ábrán látható kialakítások a hozzánk „általában” beérkező hibás elképzelések példái

A hibák alapvető oka – amely leginkább elkerüli a figyelmet -, hogy az árnyékolók gyűjtőtere (teríték helye ha az árnyékoló használaton kívül van) kültérnek minősül, hiszen itt szabadon jár-kel a kültéri levegő. Ilyen esetben az árnyékoló tok hátsó és felső élében (felületén) is azt hőszigetelési tudást kell biztosítani, amit az árnyékoló nélküli falcsatlakozásokban és kávákban képzünk, homogén izolációt kell produkálnunk. Ezt legtöbbször (mivel nem áll ugyanannyi hely rendelkezésre) más – magasabb kvalitású – anyaggal hőszigeteljük, mint azt máshol tesszük az épületen (pl. expandált helyett itt extrudált polisztirollal bélelünk). Ha nagyon kis helyünk marad erre célra – ezt legtöbbször felújítás esetében vagy ha már szerkezetkész állapotban tudunk bekapcsolódni a beszállításba, kompromisszumos presszióban éljük meg – speciális izolációs anyagokat is bevethetünk, mint pl. árnyékolástechnikai beszállítónk a (salzburgi székhelyű) Schlotterer HD szigetelő szendvicspaneljét (35mm vastagságban U=0,61 W/m2K). Itt még megemlítendő az a jellemző hiba is, hogy a tokok függőleges metszetrajzain nem látható tok-oldalpofák is hőszigetelésért kiáltanak, ezekről való gondoskodás az esetek többségében úgyszintén elmarad. Figyelem! Kizárólag számítással döntsünk hőszigetelő anyagkiváltásról valamint azok vastagságáról (kiviteléről), mert a sűrűn elhelyezett „vegyes” hőtechnikai kapacitású megoldások kiélezett páraterhelésnél csúnyán visszaüthetnek!

Nagy hibaforrás az árnyékolási csomópont akusztikai igényeinek szem elől vesztése, a párazárás figyelmetlenségből vagy információhiányból történő elhagyása, az árnyékolás helyszükségletének (mélység és magasság, gyűjtőmagasság) helytelen megválasztása vagy éppen az árnyékoló lefutósínek hőhidas beépítése is lehet, de ezekről majd sorozatunk következő számában írunk.