Fejlesztéssel az uniformizálás ellen

Fejlesztéssel az uniformizálás ellen

2018.04.23. | Szerző: Magócsi Anikó

A KAV mérnökcsapatának egy része ma már kifejezetten kutatással és fejlesztéssel foglalkozik. Az üvegben és az alumíniumban ugyanis olyan lehetőségek rejlenek, amelyek a statika és az anyagtudományok határát is feszegetik. Ezt kihasználva a KAV olyan egyedi termékek megvalósításán dolgozik, amelyek alapjaiban változtathatják meg az üvegről és az alumíniumról alkotott elképzeléseinket. Hogy milyen céljai és irányai vannak ennek a munkának, arról a KAV fejlesztési főmérnöke, Mravik Csaba mesélt.

Miért tartottátok fontosnak, hogy a cégen belül kutatás-fejlesztéssel is elkezdjetek foglalkozni, s miért nem volt elég az, hogy a meglévő elemeket tudjátok nagyon egyedi módon kombinálni?

Valóban érdekes kérdés, hogy miért vágtunk bele a fejlesztésbe. A konfekcionális gyártás - vagyis katalógusból rendelhető alkatrészekből történő összeállítás - uralja immár fél évszázada a világpiacot. A nagy rendszergazda beszállítóinknál rengeteg mérnök dolgozik azon, hogy valamilyen aspektusból tovább fejlesszék a termékpalettájukat. Viszont mi vagyunk azok, akik közvetlen kapcsolatban vannak a lakóingatlant építtető vagy fejlesztő ügyfelekkel, így a tőlük érkező visszacsatolások és igények hozzánk érkeznek be. Mi kapjuk meg első kézből, s a nagy beszállítókhoz, rendszertervezőkhöz ezek a szűrtinformációk sokszor el sem jutnak, vagy nem találnak náluk fogadókészségre. Mi viszont valóban tudjuk azt, hogy mire van szüksége és milyen elvárásai vannak az ügyfélnek, s ezeket szeretnénk materializálni a termékeinkben. Ez az elsődleges szempont, így a fejlesztések során a „NYÍLÁSZÁRÓ NEKEM” szlogenünk határozza meg a fő koncepciót. Vagyis a fejlesztések egyik iránya, hogy a lakóingatlant építő ügyfelek milyen szempontok alapján keresik a nyílászárót és mi alapján döntenek. Ha ezekre a kérdésekre valódi választ adunk, azzal versenyképesebbek lehetünk, adott esetben előnyre tehetünk szert.

És mi a másik irány?

Van két olyan fejlesztési projektünk, aminek úgy gondoljuk, hogy helye lenne a piacon, s amellett, hogy követik a trendeket, önmagukban is előremutatók. Az építészeti trendek, elképzelések is folyamatosan változnak, persze jóval lassabban, mint mondjuk a divat, ahol a színek, az anyagok vagy az arányok akár évenként módosulnak. Az építészetben erre akár évtizedeket is várni kell. De azt lehet megfigyelni, hogy ebben a szegmensben is sokkal több interakcióra van szükség. Ha belegondolunk, hogy a nyílászáró az az épületszerkezet, amivel nap, mint nap óhatatlanul fizikai kapcsolatba kerülünk, fontos, hogy ez a szükséglet ezen a területen is tovább legyen gondolva – akár szerkezetileg, akár esztétikai alapon is. Az építési projekteket fejlesztők és a rendszergazdák a nyílászárókra azonban általában uniformizált szerkezetként tekintenek. Az a fő szempontjuk, hogy mindenféle megoldásba, épületbe – akár módosítás nélkül – passzoljanak. Szerintünk ez a gondolkodás visszalépés, visszahúzódás. Mi fontosnak tartjuk, hogy a nyílászárók inspirálóan hassanak az ügyfélre, az épületre, s igenis legyen kapcsolatuk a többi szerkezettel és az építészeti elképzeléssel. Ezért jóval szabadabb fejlesztési lehetőségeket keresünk, amelyek megvalósulásuk után alapjaiban változtathatják meg a szakma és az ügyfelek viszonyulását a nyílászárókhoz.

És ezt egy aránylag kis hazai cég meg tudja csinálni? Hiszen akár azt is gondolhatnánk, hogy ezeknek az innovációknak is a nagy európai vagy ázsiai gyártóktól kellene indulnia, mert ott van rá elég kapacitás.

Én úgy gondolom, hogy a nagyobb cégeknél van néhány olyan dolog, ami a nem hagyományos megoldásokra építő fejlesztéseket akár hátráltathatja is. Az ottani fejlesztők gúzsba vannak kötve a saját cégen belüli korlátjaiknak, például a raktárkezelési protokollnak, a présmű kapacitásának vagy akár a bevételi elvárásoknak. Mi viszont nem vagyunk ilyen jellegű korlátok közé szorítva, tehát mondjuk nem kell csak bizonyos szélességben és vastagságban gondolkoznom csak azért, mert az rentábilis vagy már bevált. Sokkal nagyobb a szabadsági fokom, ami gondolkodásra, a szokatlan, új utak keresésére inspirál.  Egy nagy cégnél nem lehetne ennyire kreatívan dolgozni.

Egyébként teljesen egyedi termékeken vagy inkább termékcsoportokon dolgoztok? 

Családban gondolkozunk mindenképpen. Már a kezdetektől fogva az volt a cél, hogy egy olyan családot dolgozzunk ki, ami több funkcióra egyedi formában és kialakításban ráültethető. Emellett anyagfelhasználás szempontjából is szeretnénk túllépni a megszokott kereteken, s eddig nem használt anyagokkal is dolgozni. Tehát a kutatás-fejlesztés úgy épül fel nálunk, hogy szűk külső holdudvar bevonásával van egyfajta anyagkutatás, majd ennek a szakemberekkel történő fejlesztése és rendszerekbe építése.

Mi a cél? Mondjuk, ha két év múlva ülünk egymással szemben, mivel leszel elégedett?

Én azt szeretném elérni, hogy egy olyan folyamatot tudjunk elindítani, ami inspirálóan hat a szakmára és adott esetben a többi épületszerkezetre is. Nagyon szeretem a skandinávokra jellemző építészeti gondolkodást.  Ott ugyanis nem probléma, ha valaki elképzeléseit egy másik ember folytatja, tehát átadja a tudást és a tapasztalatot is. Nálunk ez még valami miatt nem megy. Remélem, ebben is sikerül áttörést elérnünk. Igenis inspirálóan szeretnénk hatni a piac többi szereplőjére, építészeti megoldásokra, anyagkutatási tevékenységekre. A KAV ebben egyfajta katalizátor lehet. Hogy a termékek területén mikor és mit tudunk elérni, azt a mostani fázisban még nagyon nehéz megmondani. A célunk, hogy közelebb hozzuk az embert a homlokzathoz, a nyílászárók és használóik közötti kapcsolatot még szorosabbra fűzzük.