Az árnyékolók evolúciója

Az árnyékolók evolúciója

2019.05.16. | Szerző: Magócsi Anikó

A klímaváltozás és az egyre speciálisabb ügyféligények nemcsak a nyílászárók, hanem az árnyékolástechnikai rendszerek evolúcióját is felgyorsította. Míg korábban a teljes sötétítés volt a cél, ma már inkább a fényszabályozás és a lehető legnagyobb transzparencia a fő szempont. Ennek is köszönhető, hogy legtöbben a lamellás és a textil árnyékolókat választják.

Az árnyékolástechnikai rendszerek változásának két fő iránya fedezhető fel. Az egyik a nyílászárók fejlődése kapcsán bekövetkezett méretnövekedés. Az ügyféligények kielégítése miatt ugyanis a gyártók egyre nagyobb méretű nyílászárókat kezdtek gyártani, azonban ezt a méretváltozást az árnyékolástechnikai termékek csak mostanra tudták lekövetni nemcsak méretükben, hanem többek között a működtetésükben és szélállóságban is. Ezzel párhuzamosan az tapasztalható, hogy az emberek árnyékolókhoz való viszonya is megváltozott. Ma már az árnyékolást nem szeretik a sötétítéssel összekapcsolni – noha korábban ez egy alapvető jellegzetesség volt, a „ha árnyékolunk sötét is legyen bent” gondolat mentén – hanem inkább szabályozni szeretnék a fénymennyiséget. A termékfejlesztések vonalait ennek a két iránynak az elegye alakítja ki, melynek köszönhetően a korábbi redőnyős, zsalugáteres megoldások helyett ma már a mozgatható lamellás és a textilárnyékolás kerül túlsúlyba.

Bár a textilárnyékoló használata korábban egy kicsit visszaesett, most újra egyre népszerűbbek ezek a megoldások. Ennek a gyárók is nyomatékot adnak azzal, hogy több termékkört fejlesztenek. A működtető-mozgató szerkezetek, a mechanizmusok, az alacsony gyűjtőmagasság (gyűjtőtok mérete) illetve a megfeszítési módok mellett a szövetek típusával is kísérleteznek. Ez jól mutatja azt, hogy a gyártók egyre inkább abban érdekeltek, hogy a napvédelem mellett a lehető legnagyobb transzparenciát adják, belülről kifelé nézve. Ezek az anyagok ugyanis képesek arra, hogy lefogva a napsütés erejét kívülről teljesen sötét állapotot mutassanak, belülről viszont ki lehet látni. Ez adja a két típus közötti egyik fő különbséget: a lamellás termékeknél kitekintve mindig látunk egy vízszintes-vonalas metódust, míg a textilnél egy teljesen homogén felületet látunk az üveg előtt.

Érdekesség, hogy elnevezésük ellenére ezek az árnyékolók nem textilből vannak, hanem egy speciális üvegszálas, PVC vagy üvegfelületű anyagból, ami mosható, nap- és szélálló. Egy speciális, úgynevezett ZIP-es rendszernek köszönhetően a lefutók két oldalon megfeszítik a szövetet, így akár 6 méteres felületszélességeket is el lehet velük érni, 5-6 méteres magasságok mellett, ami egy üvegmezőn megoldva meggyőző látvány tud lenni egy nappalin vagy egy homlokzaton. A hátránya, hogy a lefutók sokkal markánsabbak, mint a lamellás árnyékolók esetében, ahol bowdenes megvezetési megoldást is tudnak alkalmazni, mert a feszített, nagy felületű textileket csak sínekben tudják levezetni.

Az árnyékolók kiválasztásánál figyelembe kell venni az időjárást és a földrajzi viszonyokat is. Gyakorlati probléma, hogy az árnyékolástechnikai termékeket egyre nehezebb takarítani, hiszen folyamatosan növekszik a méretük, a textileknél pedig különösen nehézkes a fix oldalak felől a belső részeket tisztán tartani. Ez a legfőbb oka annak, hogy az ügyfelek inkább a lamellás árnyékolókat választják. A textil vastag, markáns lefutó sínje is sokszor zavarja a megrendelőket. „Kívülről, a homogenitás jegyében általában üveg-üveg kapcsolatot szoktunk javasolni, vagyis fusson végig az épület homlokzatán a vonal, s ne törje meg semmilyen síkból kiugró elem. Ez a textileknél egyszerűen elképzelhetetlen. Ezért ezeket inkább azoknál az ingatlanoknál javasoljuk, ahol nagy felületeket kell ugyan leárnyékolni, de azok nem homlokzaton végigfutó elemek, hanem lyukba épített szerkezetek. A zsaluziák pedig azért lehetnek jó megoldások, mert felhúzhatók, nem látszanak, vagyis „pihenő” állapotukban a homogenitás könnyen megvalósítható, ugyanakkor szélállóságban sem maradnak el sokkal a textil árnyékolóktól, hiszen a rendszeres 70-80 km/órás szelet is kibírnak” – emeli ki Lovász Károly, a KAV ügyvezetője.   

Fontos kiemelni, hogy a nagy felületű árnyékolástechnikai rendszereknél mindig motoros működést érdemes alkalmazni. Ezeket mindenképp épületfelügyeleti rendszerekhez érdemes kapcsolni, hogy az árnyékolás intenzitásának szabályozásában homlokzat- és napszakfüggően automatizmus tudjon kialakulni.